Tápió
Mai cikkünkben a Tápió lenyűgöző világába fogunk beleásni. Megalakulása óta a Tápió emberek millióinak érdeklődését keltette fel szerte a világon. A történelem során a Tápió vita, tanulmányozás és csodálat tárgya volt, és különböző területeken nagy jelentőségű témává vált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tápió különböző aspektusait, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Felfedezzük fontosságát, lehetséges alkalmazásait és a jövőre vonatkozó következményeit. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön ebben az izgalmas témában, és fedezze fel mindazt, amit a Tápió kínál.
| Tápió | |
 | |
| Tápiógyörgyénél, a partján Nepomuki Szent János-szoborral | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 58,9 km |
| Forrásszint | 214 m |
| Vízhozam | 0,95 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 898,1 km² |
| Forrás | Locsod puszta, Isaszeg |
| Torkolat | Zagyva Újszásznál |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tápió témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Tápió a Zagyva jobb oldali mellékvize, Isaszeg közelében ered.
Eredete és lefolyása
A Tápió folyó két, a Gödöllői-dombságban található forrásból ered: az Alsó-Tápió Pécel határában, Fáy tanya közelében, míg a Felső-Tápió Isaszeg határában. (Előbbi egyúttal elválasztja a Gödöllői-dombságot a Monor–Irsai-dombságtól.)[mj 1] A két ág Tápiószentmárton határában egyesül, és folyik tovább a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Újszász határáig, ahol a Zagyva folyóba torkollik.
Mellékvizei
Több kisebb folyó és ér táplálja a Tápiót. Köztük a Felső-Tápió (hossza 30,4 km; vízgyűjtője 93 km2; átlagos vízhozama 0,09 m3/s) és a Hajta-patak (vízgyűjtője 397 km2; közepes vízhozama 0,4 m3/s), amely a Jászság felől érkezik, és Tápiószele határában találkozik a Tápióval. Több kisebb ér is érkezik Gomba (Gombai- v. Úri-patak; 14,3 km; 133,2 km2; 0,14 m3/s) és Úri irányából.
Jelentősége
A Tápió folyó védett terület, a Pest vármegyei Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet fontos része. Mielőtt elérné a Zagyvát, a Tápió jó néhány halastavat is éltet, mint például a három sülysápi halastavat és a tápiószecsői horgásztavat. Vízgyűjtő területe mintegy 898 km².
Valószínűleg a halastavak miatt egyre jobban "elvadul" a Tápió. Körülbelül 25-30 évvel ezelőtt tiszta, átlátszó volt a vize, sok-sok hallal, ami most nem mondható el. A halak szinte kipusztultak, csak pióca van, a víz kezd elmocsarasodni. Ez a folyamat a horgásztavak megépítésének lehet a következménye.
Érdekességek
- A Tápió előtag hét Pest vármegyei település nevében szerepel: Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Tápiósüly, Tápiósáp. Utóbbi kettő egyesítésével jött létre Sülysáp.
- Az 1849. április 4-énlezajlott tápióbicskei csata során fontos stratégiai szerep jutott a Nagykátát Tápióbicskével összekötő Tápió-hídnak. Az akkor veszedelmessé duzzadt Tápió és a környező mocsár ugyanis lehetetlenné tette a patakon való átkelést, így az egyetlen lehetséges átjutást a híd jelentette. Itt zajlott le a csata legvéresebb, egyben döntő ütközete, amelynek emlékét 1912. október 23-a óta a Honvédszobor őrzi.
Megjegyzések
- ↑ Különböző leírások tévesen a Locsod pusztai forrást jelölik az Alsó Tápió forrásnak, holott az a Forró-forrás, ami a Sápi patakot táplálja.