A mai világban a Tömjén a lakosság nagy része számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a különböző területekre gyakorolt hatása miatt, a Tömjén felkeltette a szakértők, tudósok és rajongók figyelmét. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Tömjén-hez kapcsolódó különböző szempontokat, annak eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Elemezzük a Tömjén körüli szakértői véleményeket és aktuális trendeket is, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról, amely a jelenlegi kontextusban annyira releváns.
A tömjén a fűszerszagúak rendjébe, a balzsamfafélék családjába tartozó, Északkelet-Afrikában és Délnyugati Ázsiában honos egyes tömjénfafajok (Boswellia spp.), a Boswellia sacra és (szinonim neve vagy külön faj) B. carteri kérgéből kivont – főként templomokban – füstölőszerül használt mézgás gyanta.
Elsősorban gyantát, mézgát és 4,5-7%-ban illóolajat tartalmaz. Színe halványsárga, néha vöröses, felszíne lisztes, illata enyhén balzsamos, íze zamatos, kissé kesernyés, hevítve fűszeres illatot fejleszt.
A fák kérgének több ponton történő bemetszésekor előcsorduló tömjén a napsütés hatására megkeményedik és így lekaparható. A fák ilyenszerű csapolása négy hónapon át is tart, ezalatt egy-egy fa akár 10 kg gyantát is adhat.
Füstölőszerként már az ókori egyiptomi, a japán sintoista, a hindu és más vallási szertartások kelléke, bár az újabb kutatások ezt a füstöt benzol-, butadién- és benzpiréntartalma miatt ártalmasnak tartják. A mirhával együtt ismert lehet az Újszövetségből, többek közt Máté evangéliumából, pontosabban a gyermekségtörténetből, melyben a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát visznek ajándékul az újszülött Jézusnak.
A tömjén a magyar népi hiedelemvilágban elterjedt rontáselhárító.