Tu banner alternativo

Tamil Ílam

Ma a Tamil Ílam lenyűgöző világába fogunk beleásni. Legyen szó egy olyan témáról, amelyért rajongunk, egy személyről, aki nyomot hagyott a történelemben, vagy egyszerűen egy dátumról, amelyről megemlékezünk, a Tamil Ílam megérdemli, hogy alaposan megvizsgáljuk. Ebben a cikkben a Tamil Ílam legrelevánsabb aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenben gyakorolt ​​​​hatásokig. Elmélyedünk árnyalataiban, megvizsgáljuk következményeit, és elgondolkodunk a mai fontosságán. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Tamil Ílam-en keresztül!

Tu banner alternativo
Srí Lanka területei, melyet a Tamil Ílam számára megszerzett az LTTE, 2005 decemberéig: piros területek az LTTE irányítása alatt; narancssárga területek részben az LTTE, részben a Srí Lanka-i kormány irányítása alatt; a sárga területeket meghódították, de nem irányítják

Tamil Ílam (Tamilul: தமிழ் ஈழம், IAST:tamiḻ īḻam, a.m. tamil hazaföld) a Srí Lanka-i tamilok által adott név, Srí Lanka szigetének északi és keleti részén található terület neve, amely 2009. május 19-ig de facto állam volt. Az Ilankai (Ilaṅkai (இலங்கை)) és Ílam (Īḻam (ஈழம்)) szavak az egész sziget elnevezésére szolgálnak tamilul.

A Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei (más néven a „Tamil tigrisek”, LTTE – Liberation Tigers of Tamil Eelam) a Tamil Ílam számára megszerzett területek 40-50%-át kormányozta 2009-ig, amikor a Srí Lanka-i hadsereg az utolsó általuk ellenőrzött területet is felszámolta.[1] A de facto tamil irányítás alatt lévő területek közé tartozott Mullaitivu és Kilinoccsi teljes körzete, Mannar, Batticaloa és a Vavuniya nagy része, továbbá a Trincomalee és Ampara körzet részei. Tamil Ílamot csak a Srí Lanka-i tamilok ismerték el független államként.

Észak- és Kelet-Srí Lanka LTTE irányítása alatt lévő része de facto államként működött, saját legfelsőbb bírósággal, rendőrséggel, hadsereggel, tengerészettel, légierővel, hírszerzéssel és központi bankkal, jóllehet ezeket az intézményeket a Srí Lanka-i kormány hivatalosan soha nem ismerte el. Fenntartottak továbbá közszolgálati testületeket (tv, rádió, újságok) és ők irányították az emberjogi szervezetek és humanitárius szervezetek irodáit.[2]

A külföldi megfigyelők szerint a Tamil Ílam igazságügyi szerveinél dolgozó bírák minimális képesítéssel rendelkeztek, s legfőképp az LTTE ügynökeinek számítottak. Az itt élő tamilokat sok esetben kényszerítették elfogadni a Tamil Ílam és a tigrisek hatalmát és törvényeit.[3]

Az egészségügy tekintetében még mostohább körülmények uralkodtak az államban. Megfelelő orvosi ellátást a lakosság csak a szingaléz ellenőrzésű területeken kaphatott, feltéve, ha sikerült eljutnia oda, ami nagyon nehezen volt lehetséges az állandó háborúskodás miatt.

Tamil Ílam 2009. május 19. óta nem létezik mint önálló entitás, az LTTE-t támogató politikai párt, a Tamil Nemzeti Szövetség a szövetségi állam részeként képzeli el a jövőt.

A terület a Srí Lanka-i kormány által ellenőrzött országrészekből szállított elektromos áramtól és áruktól függött, melyeket az A9-es főúton szállítanak. Nem volt saját valutájuk, a Srí Lanka-i rúpiát használták fizetőeszközként. Saját repülőterük sem volt, a turisták Colombo repülőterén keresztül juthattak ide.

Gazdaságilag több mint egy évtizedig ki volt szolgáltatva a térség, a segélyszállítmányok is nehezen jutottak el. A tamil tigrisek különböző forrásokból (legális üzleti tevékenység vagy bűnözés) jelentős pénzekre tettek szert külföldön, de ezt főleg fegyverkezésre és apparátusuk fenntartására fordították.

A vita tárgya

Az Ílam avagy a szülőföld elképzelése volt a több mint két évtizedig tartó Srí Lanka-i polgárháború fő témája. Először az Egyesült Tamil Felszabadítási Front (TULF - Tamil United Liberation Front) javasolta a létrehozását. A TULF az 1977-es választások során a független tamil államért kampányoló pártok szövetsége volt. A TULF a választásokon az északi és keleti területek támogatásával bekerült a parlamentbe. A szeparatista irányzatok ellensúlyozására a kormány új cikkelyt iktatott az alkotmányba 1978-ban, miszerint az összes katonai rendőrnek hűségesküt kellett tennie, hogy az állam egységét szolgálják. Ez a törvénymódosítás arra késztette a TULF-et, hogy bojkottálja a parlamentet. Számos, a független államért harcoló milicista csoport tűnt fel.

A TULF és a milicista csoportok szóhasználatában a Tamil Ílam Srí Lanka északkeleti területeire vonatkozott (elsősorban Jaffna, Kilinoccsi, Mullaitivu, Mannar, Puttalam, Trincomalee, Vavuniya, Batticaloa és Ampara kerületek) melyet a tamilok a szülőföld jogcímén foglaltak el. Viszont néhány korai milicista csoport, mint az EPRLF, ragaszkodott az Ílam tágabb értelmezésére, mely magában foglalta a hagyományosan szingaléz terület szívét is, ültetvényes tamil lakossági többséggel. Gyakorlati okokból azonban a független állam területi követelései a Tamil Ílam (északi és keleti részek) területére korlátozódik.

1948-tól 2002-ig összességében körülbelül 38 milicista csoport harcolt Tamil Ílam függetlenségéért. Ez a szám magában foglalja az ismertebb csoportokat is, (LTTE, TELO – Tamil Ílam Felszabadítási Szervezet, EPRLF – Ílam Népe Forradalmi Felszabadító front, PLOTE – Tamil Ílam Népének Felszabadító Szervezete, EROS – Ílam Diákok Forradalmi Szervezete) és kevésbé ismert szervezeteket is (TEA – Tamil Ílam Hadsereg, FTA – Tamil Szabadság Hadserege, SRSL – Szocialista Társadalmi Forradalmi Felszabadítók).

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek