Ebben a cikkben a Tauriai-palota-et fogjuk megvizsgálni, egy olyan témát, amely világszerte több millió ember figyelmét felkeltette. A Tauriai-palota téma nagy érdeklődést váltott ki a mindennapi életben való relevanciája, a társadalomra gyakorolt hatása és a különböző területeken betöltött jelentősége miatt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Tauriai-palota-et, feltárva eredetét, időbeli alakulását és az élet különböző területeire gyakorolt hatását. A popkultúrára gyakorolt hatásától a történelemben betöltött szerepéig a Tauriai-palota olyan téma, amelyet érdemes alaposan tanulmányozni. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül elemezzük a Tauriai-palota különböző oldalait és a modern világra gyakorolt hatását. Készüljön fel, hogy elmerüljön a Tauriai-palota lenyűgöző világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
Tauriai-palota (Таврический дворец) | |
A Tavricseszkij-palota 2016-ban | |
Ország | Oroszország |
Település | Központi kerület, Szentpétervár |
Épült | 1783–1789 |
Építtető | Nagy Katalin cárnő |
Építész | Ivan Jegorovics Sztarov, Fjodor Grigorjevics Volkov Felújítás: Carlo Rossi, Vaszilij Petrovics Sztaszov |
Stílus | neoklasszicizmus, palladianizmus |
Jelenlegi funkció | FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlése |
Látogatható | igen |
Cím | 191015 Szentpétervár, Spalernaja ulica 47. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″Koordináták: é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tauriai-palota témájú médiaállományokat. |
A Tauriai-palota vagy Tavricseszkij-palota (Oroszul: Таврический дворец, Tavricseszkij dvorec) egy neoklasszicista stílusban épült palota Szentpéterváron. Az idők során több funkciót is betöltött, történelmi személyek rezidenciája, országgyűlések helyszíne, kormányépület, pártakadémia és a lovas őrezred (Конный лейб-гвардии полк) központja is volt.
A palota Szentpétervár központi kerületében, a Néva bal partján, a Spalernaja utca 47. szám alatt található. Délről a Tauriai kert (illetve azon túl a Kirocsnaja utca), keletről a Tavricseszkaja utca, nyugatról pedig a Patyomkinszkaja utca határolja.
Tömegközlekedés:
A palota Nagy Katalin cárnő kedvenc hadvezérének, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin hercegnek épült. Az épület a tauriai hercegként (Tavricseszkij herceg) ismert hadvezérről kapta nevét. Az 1783-ban kezdődő munkálatokkal Ivan Jegorovics Sztarov építészt bízták meg. Az építés költsége mintegy 400000 aranyrubel volt.
A 19. században, I. Sándor idején nagyszabású felújításra és átalakításra került sor. A Carlo Rossi és Vaszilij Petrovics Sztaszov építészek vezette munkálatok után a palota újra uralkodói rezidencia lett.
A palota négy fő helyiségből áll: dómterem, nagy galéria (vagy Katalin-terem), előcsarnok és télikert. Építésekor a nagy galéria a legtágasabb palotahelyiség volt az orosz fővárosban: hossza 74,5 m, szélessége pedig 14,9 m. A télikert ritka növényfajoknak adott otthont.
A palota kezdetben a Lovasőrség palotája (Конногвардейским дом) néven volt ismert, mivel a cári lovas testőrség területén állt, mely ezred tagja volt Patyomkin is. Mai nevét Nagy Katalin cárnő adta Patyomkin halála után, mivel annak jelentős szerepe volt a Krím-félsziget (ókori nevén Taurica) 1783-as Oroszországhoz való visszacsatolásában, ezért megkapta a tauriai herceg címet. Mojszej Urickij, a pétervári Cseka vezetőjének 1918-as meggyilkolása után a palotát Urickij-palotára keresztelték át, azonban ez nem ragadt meg a köztudatban és a történeti név maradt használatban.
A Krím-félsziget ügyeivel elfoglalt Patyomkin csak keveset tartózkodott a palotában, élete utolsó évében azonban bálokat és fogadásokat adott pétervári rezidenciájában. Az 1791. április 28-i bálról feljegyezték, hogy az fényűzőbb volt minden addigi oroszországi estélynél, melyre a cárnő mellett háromezer vendég volt hivatalos. A herceg a palota ajtajában állva, gyémántos aranygombokkal díszített, skarlátvörös frakkban várta az uralkodónőt. Katalin előtt 24 pár táncolt, majd a házigazda körbevezette vendégeit. Az egyes helyiségekben költők olvastak fel verseket, kórusok énekeltek, illetve egy francia komédia került bemutatásra.
Patyomkin 1791-es halála után Fjodor Grigorjevics Volkov vezényletével felújították az épületet. Ekkor az építész tervei alapján egy templommá alakították a nagy csarnokot, egy portikuszt csatoltak a főbejárathoz és a koncerttermet színházzá alakították. A palota bejáratát egy csatorna kötötte össze a Névával, így a kisebb hajók kiköthettek az épület előtt.
I. Pál cár idején újra átépítették a palotát, a lovasőrség rendezkedett be benne, egyes szobákat barakkokká alakítottak, a télikertben pedig istállókat létesítettek.
1906-ban a palota az orosz törvényhozás, az Állami Duma székhelye lett.
Az októberi forradalom után az ideiglenes kormány és a Petrográdi Szovjet székhelye lett az épület. 1918. január 19-én az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés az első és utolsó ülését tartotta a palotában. Ugyanazon év májusában a bolsevikok itt tartották 7. kongresszusukat.
1920-tól 1991-ig a Kommunista Párt pártiskolájának adott otthont.
A palota jelenleg a FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlésének ad otthont.
A palotáról kapta nevét a jelenleg az Ermitázsban kiállított Tauriai Venus. Ez volt az első ókori szobor, amely Oroszországba került. A szobrot 1718-ban ajándékozta XI. Kelemen pápa I. Péter cárnak, a Vatikán és Oroszország diplomáciai kapcsolatainak kezdetén. Az alkotás két évvel később érkezett Rómából Szentpétervárra, ahol a 19. század közepéig a Tauriai-palotában került elhelyezésre.
A palotában működik az Orosz Parlamenttörténeti Múzeum is.
Az épület mellett áll a „Virágok” (Цветы) kiállítócsarnok.
A Tauriai-palota orgonáját 2011-ben avatták fel, készítője Gerhard Grenzing orgonakészítő mester volt. A hangszer 23 regiszterrel, két manuállal és pedállal, illetve mechanikus traktúrával rendelkezik.
Az orgona beosztása:
|
|
|