Titkos tanácsos
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Titkos tanácsos témát és az ezzel kapcsolatos összes szempontot. Történelmi eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, a különböző tanulmányi területekre gyakorolt hatásán és a jelenkori világban való relevanciáján keresztül. Különböző nézőpontokat és véleményeket is elemezünk a Titkos tanácsos-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes látásmódot biztosítsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy alaposan megértse ezt a témát, és kialakítsa róla saját véleményét. Ezenkívül esettanulmányokat és konkrét példákat is megvizsgálunk, amelyek szemléltetik a Titkos tanácsos jelentőségét különböző kontextusokban, valamint annak időbeli alakulását. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy informatív és gazdagító utazásban, amely lehetővé teszi, hogy mélyreható ismereteket szerezzen a Titkos tanácsos-ről!
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Révai nagy lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell. |
A titkos tanácsos (németül: Geheimrat) eredetileg a Német-római Birodalom fejedelemségeiben a titkos tanácsnak, a titkos államtanácsnak, a titkos kabinetnek nevezett tanács tagjait jelentette, amely tanács közvetlenül a fejedelem elnöklete alatt a legfontosabb országos ügyekben határozott. Az alkotmányosság és a népképviselet elterjedésével jelentőségét elvesztette, mint cím vagy kitüntetés azonban megmaradt.
Magyarországon
A titkos tanácsos Magyarországon a 16-17. század folyamán a király bizalmi emberének címe volt. Tagja volt a titkos tanácsnak. A titkos tanácsosok létszáma kezdetben 4-6 fő volt, azonban 1705-ben, I. Lipót halálakor létszámuk már elérte a 150-et. Mivel ennyien már nem vehettek részt együtt a titkos tanács ülésein, ezért a titkos tanácsos illetve a 17. század elején I. Ferdinánd által adományozott valóságos titkos tanácsosi címe egyre inkább puszta címmé vált.
Magyarországon később a nagyméltóságú vagy kegyelmes címmel járó valóságos belső titkos tanácsos (v. b. t.t.), vagy csak belső titkos tanácsos (b. t.t.) címet főleg a minisztereknek és hosszabb ideig szolgáló államtitkároknak kitüntetésként adták.
A titkos tanácsos a két világháború között nagyméltóságú címzéssel járó méltóság volt, amelyet Horthy Miklós 1935. december 19-én kelt legfelsőbb kéziratával rendszeresített, a régi császári és királyi belső titkos tanácsosok méltósága rangsorbeli elsőbbségének épségben tartása mellett. A közélet terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazására szolgált.
Jegyzetek
- ↑ Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.
- ↑ Titkos tanácsos. In Révai nagy lexikona XVIII. kötet (Tarján–Vár). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1925. 310. o.
- ↑ Titkos tanácsos, In: Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942. , XXIII. kötet (Szikesfalu–Udvarház), 5855–5856. o.
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |