Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Balla Antal (újságíró)-et, egy olyan alakot/témát/dátumot, amely jelentős nyomot hagyott a történelemben/aktuális eseményekben/kultúrában. Felfedezzük, hogy ki a Balla Antal (újságíró), milyen hatásai és hozzájárulásai, valamint relevanciája a mai világban. Részletes elemzéssel feltárjuk a Balla Antal (újságíró) legfontosabb szempontjait, és megvizsgáljuk örökségét különböző kontextusokban. Ezenkívül megvizsgáljuk a Balla Antal (újságíró)-re vonatkozó különböző nézőpontokat és véleményeket, hogy teljes mértékben megértsük annak fontosságát és relevanciáját. Csatlakozzon hozzánk ezen a lenyűgöző utazáson a Balla Antal (újságíró) életén és hatásán keresztül!
Balla Antal | |
Magyarország tájékoztatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1945. november 15. – 1946. november 20. | |
Előd | nem volt |
Utód | Bognár József |
Született | 1886. április 26. Kiskunhalas |
Elhunyt | 1953. november 22. (67 évesen) Budapest |
Párt | |
Foglalkozás | politikus |
Balla Antal (Kiskunhalas, 1886. április 26. – Budapest, 1953. november 22.) magyar újságíró, történész, kisgazda politikus, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1945–49).
Kiskunhalasi, református gazdálkodó családból származott. Budapestre kerülésével elszakadt szülővárosától. Az első világháborúban elveszítette az egyik lábát. Élettársa, majd 1945-től felesége Légrády Brigitta volt, akitől később elvált.
A budapesti egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Újságíróként kezdett dolgozni: a Nemzet munkatársa, majd 1919 után szerkesztője lett. 1929-ig a Hadirokkantak Lapja szerkesztője. 1922-től a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott, 1926-tól belső munkatársként.
Szabadelvű polgári politikusként 1931-ben csatlakozott a FKgP-hez, amelynek programjával nemzetgyűlési képviselővé (1945–47) választották. 1945. november 15-étől 1946. november 20-áig a koalíciós kormány tájékoztatásügyi minisztere volt. Az egyik szerzője volt a Magyarország köztársasági államformájáról szóló 1946. évi I. tc. indokolásának. 1946 márciusa és júliusa között a Kis Újság felelős szerkesztőjeként is dolgozott.
1947-ig volt tagja az FKgP-nek. A párt „felszalámizása” után a Balogh-féle Független Magyar Demokrata Párt tagja volt (1947–1949). 1946–48-ban a közgazdasági egyetemen gazdaságtörténetet tanított. A „fordulat éve” után polgári politikusként többé nem jutott szerephez.
1945-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1949-ben visszaminősítették tanácskozó taggá, de a tagságát 1989-ben helyreállították.