Ebben a cikkben a Torma Imre témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. A Torma Imre olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét a mai társadalomban betöltött relevanciája miatt. A Torma Imre eredetétől napjainkig tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, ami különböző elméletek, megközelítések és vélemények kialakulásához vezetett a témában. Ebben a cikkben a Torma Imre legfontosabb aspektusait, valamint a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását vizsgáljuk meg. Hasonlóképpen, a Torma Imre körül létező különböző perspektívákat is megvizsgáljuk azzal a céllal, hogy széles és átfogó képet adjunk a témáról.
Torma Imre | |
Született | 1893. december 3. Makó |
Meghalt | 1954. január 4. (60 évesen) Makó |
Nemzetisége | magyar |
Stílusa | realizmus, újklasszikus humanizmus |
Iskolái | Iparművészeti Főiskola, Budapest |
Mestere(i) | Simay Imre |
Torma Imre (Makó, 1893. december 3. – Makó, 1954. január 4.) festőművész.
Makó Honvéd városrészében született Torma Imre és Gyüge Erzsébet fiaként. Paraszti származású volt, apja kisparasztként, napszámosként kereste kenyerét. Tehetségére már az elemi iskolában felfigyeltek. 1907-ben szobafestő-tanuló lett, majd 1910-től segéd. Egy évet dolgozott Aradon, 1911-től egy fővárosi díszítő-festő vállalat alkalmazásában állt. 1914 őszén bevonult katonának, az orosz és az olasz fronton teljesített szolgálatot. Megsebesült, vérhastól szenvedett, hallása is megromlott. Egészségi állapota miatt leszerelték. 1920-ban felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskolába, festő szakon tanult. Mestere Simay Imre volt; tanulmányait 1924-be fejezte be. Nappal a rákospalotai Grünfeld üveggyárban dolgozott, éjjel tanult. A főiskola igazgatója, Gróh István tanársegédi állást ajánlott föl számára, de azt a csekély javadalmazás miatt nem fogadhatta el. 1924-ben a monzai Ifjúsági Világtalálkozón, 1937-ben egy nápolyi kiállításon részesült elismerésben. 1926-ban visszatért szülővárosába, Makóra, Bálvány utcai házban műtermet alakított ki. Korai festményei főként a Maros-part fűzfáit ábrázolják, de szívesen festett paraszti zsánerjeleneteket és virágcsendéleteket is. Később a szimbolikus ábrázolás felé fordult. 1945 után többnyire munkásokat és a termelő munkát ábrázoló képeket festett. Alkotásainak jó részét olajfestékkel, vászonra festette; nagyszámú képei közt csak két akvarell található. Halálát hűdéses elmezavar okozta. Felesége Kiss Erzsébet Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Makón.