Torma Imre

Ebben a cikkben a Torma Imre témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. A Torma Imre olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét a mai társadalomban betöltött relevanciája miatt. A Torma Imre eredetétől napjainkig tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, ami különböző elméletek, megközelítések és vélemények kialakulásához vezetett a témában. Ebben a cikkben a Torma Imre legfontosabb aspektusait, valamint a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását vizsgáljuk meg. Hasonlóképpen, a Torma Imre körül létező különböző perspektívákat is megvizsgáljuk azzal a céllal, hogy széles és átfogó képet adjunk a témáról.

Torma Imre
Született1893. december 3.
Makó
Meghalt1954. január 4. (60 évesen)
Makó
Nemzetiségemagyar
Stílusarealizmus, újklasszikus humanizmus
IskoláiIparművészeti Főiskola, Budapest
Mestere(i)Simay Imre

Torma Imre (Makó, 1893. december 3.Makó, 1954. január 4.) festőművész.

Élete

Makó Honvéd városrészében született Torma Imre és Gyüge Erzsébet fiaként. Paraszti származású volt, apja kisparasztként, napszámosként kereste kenyerét. Tehetségére már az elemi iskolában felfigyeltek. 1907-ben szobafestő-tanuló lett, majd 1910-től segéd. Egy évet dolgozott Aradon, 1911-től egy fővárosi díszítő-festő vállalat alkalmazásában állt. 1914 őszén bevonult katonának, az orosz és az olasz fronton teljesített szolgálatot. Megsebesült, vérhastól szenvedett, hallása is megromlott. Egészségi állapota miatt leszerelték. 1920-ban felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskolába, festő szakon tanult. Mestere Simay Imre volt; tanulmányait 1924-be fejezte be. Nappal a rákospalotai Grünfeld üveggyárban dolgozott, éjjel tanult. A főiskola igazgatója, Gróh István tanársegédi állást ajánlott föl számára, de azt a csekély javadalmazás miatt nem fogadhatta el. 1924-ben a monzai Ifjúsági Világtalálkozón, 1937-ben egy nápolyi kiállításon részesült elismerésben. 1926-ban visszatért szülővárosába, Makóra, Bálvány utcai házban műtermet alakított ki. Korai festményei főként a Maros-part fűzfáit ábrázolják, de szívesen festett paraszti zsánerjeleneteket és virágcsendéleteket is. Később a szimbolikus ábrázolás felé fordult. 1945 után többnyire munkásokat és a termelő munkát ábrázoló képeket festett. Alkotásainak jó részét olajfestékkel, vászonra festette; nagyszámú képei közt csak két akvarell található. Halálát hűdéses elmezavar okozta. Felesége Kiss Erzsébet Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Makón.

Kiállításai

Csoportos kiállítások (válogatás)

Egyéni kiállításai (válogatás)

Ismertebb munkái

  • Ásóra támaszkodó paraszt
  • Asztalosok
  • Dáliák (1939)
  • Háború
  • Kubikusok
  • Makói piac a Duna-parton
  • Marosi strandút
  • Maros-part (1931)
  • Olvasó nő
  • Önarckép
  • Öreg paraszt
  • Őszirózsák
  • Rózsák
  • Szántás
  • Virágcsendélet
  • Virágcsendélet kosárban
  • Horthy Miklós (László Fülöp képének másolata, 1939)
  • A makói görögkatolikus templom freskói (1928)
  • A hegyfalui Gerliczy-kastély freskóinak restaurálása (1929)
  • A battonyai görögkeleti templom seccói (1938)
  • A budapesti egyetemi templom falképeinek restaurálása (1928)
  • A rákospalotai templom oltárképének megfestése, falképeinek restaurálása (1928)

Emlékezete

  • Szülővárosában, Makón utcát neveztek el róla.

Jegyzetek

Források

Irodalom

  • Szelesi Zoltán: Torma Imre, Művészet, 1962/2.
  • Kelemen Ferenc: Torma Imre emlékezete, Csongrád megyei Hírlap, 1963/305.

Külső hivatkozások