A mai világban a Turáni-alföld még mindig nagyon fontos és vita tárgya. A Turáni-alföld eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáig folyamatos érdeklődést váltott ki, és vegyes véleményeket keltett. A történelem során a Turáni-alföld tanulmányozás, elmélkedés és vita tárgya volt, befolyásolva a mindennapi élet, a kultúra és a politika különböző aspektusait. Akár az akadémiai relevanciája, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrában betöltött jelentősége miatt, a Turáni-alföld továbbra is minden korosztály és háttérrel rendelkező ember érdeklődési köre. Ebben a cikkben elmélyülünk a Turáni-alföld lenyűgöző világában, és feltárjuk számos oldalát, az eredetétől a mai hatásig.
Turáni-alföld | |
A Turáni-alföld az Aral-tó kiszáradt részén | |
Földrajzi adatok | |
Terület | kb. 2 millió km² |
Legalacsonyabb pont | Vpadina Akchanaya (−81 m) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 30′, k. h. 62° 00′Koordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 62° 00′ |
A Turáni-alföld vagy Turán-síkság (kazak: Тұран ойпаты) 100-200 méter magas süllyedékterület Közép-Ázsiában, a Kaszpi-tenger, a déli-Urál, a Kazak-hátság, a Tien-san és az Iráni-medence északi peremének hegységei között. Nagy része feltöltött síkság. Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán politikai területén húzódik.
Felszíne enyhén hullámzó síkság, amelyet fennsíkok, mélyföldek, hirtelen kiemelkedő tanúhegyek tesznek változatosabbá. A felszínt főleg laza homok alkotja, amely részben a harmadidőszaki tengerek maradványaként maradt vissza, de az évezredek folyamán az Amu-darja és a Szir-darja gyakran változtatta medrét és szélesen elteregette üledékeit.
Az alföld a nagy sivatagok területe. A Kaszpi-tenger és az Amu-Darja között a Kara-kum (Fekete homok), az Amu-Darja és a Szir-Darja között a Kizil-kum (Vörös homok) kietlen világa terül el. Homoksivatagi foltokat találunk máshol is. A futóhomokot jórészt megkötötte a sivár sivatagi növényzet, de nagy területeket foglalnak el a félhold alakú barkánok, a hosszú dűnesorok is. Az agyagos területeken kicsapódik a sziksó.
Lefolyástalan terület. Két nagy folyója (Amu-darja és Szir-darja) korábban az Aral-tóba ömlött, napjainkra azonban egyik folyó sem éri el a több részre szakadt, folyamatosan pusztuló Aral-tavat. A hatalmas alföld peremein a folyók nagy része a homokban vész el.
Az élővilág szegényes. Többnyire só- és szárazságtűrő növények élnek a területen, ilyenek: a homoki sás, a homoki akác, a fejlett gyökerű tevetövis és a szakszaul. Helyenként a 3-3,5 m magas szakszaul kisebb erdőket alkot és tűzifát biztosít az oázislakó embereknek.
Éghajlata mérsékelt övi sivatagi. A tél hideg, zord; a nyár forró és száraz. Gyakran fújnak erős szelek. Az évi átlagos csapadékmennyiség 150–300 mm, de sok helyen nem éri el a 200 mm-t, illetve egyes helyeken a 100 mm-t sem.
A sivatag terjeszkedéséhez az ember tevékenysége is hozzájárul. A hatalmas síkságot ugyanis az 1960-as években feltörték és azon gazdálkodásba kezdtek. Északon búzát, napraforgót, kölest termesztenek (termesztettek), délen a gyapot, és öntözéssel a rizs és a gyümölcsök is jó termést adnak. De nem sokáig! A szél kikezdte a műveléssel megbontott talajt, és a vékony termőrétegtől megfosztott táj elsivatagosodott. A sovány füvű legelőkön legeltető állattenyésztés folyik.
A geológiai kutatások barnaszenet, kőolajat, földgázt találtak. A Mangislak-félszigeten mangánt bányásznak, a Kizil-kumban azbeszt- és grafitelőfordulások vannak, a Kara-kumban ként termelnek ki.
A Turáni-alföldön elsősorban a törökökkel rokon nyelvű népek élnek, akik nagy része iszlám vallású. Így érthető, hogy az egykori Szovjetunióból való kiválásuk után gazdasági kapcsolataikat Oroszországon kívül nagyrészt Törökországgal és az arab világgal ápolják.