Manapság a Vagyonelkobzás olyan téma, amely sok ember életében jelen van. Az idő múlásával a Vagyonelkobzás egyre relevánsabbá vált, és felkeltette a szakértők és a hobbibarátok érdeklődését. Hatása a divattól a technológiáig különböző területekre terjed ki, hatása pedig olyan változatos területeken is megfigyelhető, mint a politika, a kultúra és általában a társadalom. Ebben a cikkben a Vagyonelkobzás-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk megérteni a mai világban betöltött szerepét. A keletkezésétől a fejlődéséig és a jövőbeni előrejelzéséig elmélyülünk ebben a lenyűgöző témában, azzal a céllal, hogy megvilágítsuk következményeit és mai fontosságát.
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A vagyonelkobzás a büntetőjogban az egyik intézkedés. Célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása. Ha a bűncselekményt többen követték el, a vagyonelkobzás nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.
A magyar Büntető törvénykönyv szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra
A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni.
Ha az elkövető vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, vagy a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés vagy a 74/A. § szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.
A vagyonelkobzás jogintézményét már a római jogban is ismerték. A középkorban Szent László király törvénye is előírta, hogy a felakasztott tolvajnak "minden vagyona vesszen utána.” A vagyonelkobzás a halálbüntetéssel szükségképpen együtt járt, mivel akit fej- és jószágvesztésre ítéltek, annak a vagyona a királyi kincstárra szállt.
A Csemegi-kódex (az 1878. évi V. törvény) nem szabályozta a bűncselekményből eredő vagyon elvonását. A korabeli felfogás szerint a vagyonelkobzás intézménye nem csupán az elkövetőt sújtaná, hanem annak családját is. A vagyonelkobzást először az 1915. évi XVIII. törvény rendelte el, amennyiben háború idején elkövetett felségsértés vagy a hűtlenség bűncselekményét elkövető személy belföldi vagyona az államra szállt. Ezt követően, az 1930. évi III. törvény 70 §-ának (3) bekezdése a hűtlenség vonatkozásában mondta ki, hogy az elkövetésért akár előzetesen, akár utólag kapott ajándékot vagy jutalmat minden esetben el kell kobozni.
Az 1961. évi Btk. a vagyonelkobzás kötelező alkalmazását írta elő halálbüntetés vagy 5 évet meghaladó szabadságvesztés-büntetés mellett. Továbbá lehetővé tette továbbá a vagyonelkobzás alkalmazását pl. az állam elleni bűncselekmények, tiltott határátlépés vagy a deviza-gazdálkodást sértő bűntett miatti elítéléskor. Előírta továbbá, hogy amennyiben ,,az elkobzást nem lehet elrendelni, vagy foganatosítani, tani, úgy az elkövető a dolog értékének megfizetésére volt kötelezhető.”
Míg ezekben a törvényekben a bűnös vagyon elkobzása valamely más büntetés kiszabása mellett volt lehetséges. Áttörést jelentett az 1987. évi III. törvény, amely elsőként tette lehetővé a vagyonelkobzás-büntetés önálló alkalmazását. Amennyiben a terhelt vagyona olyan vagyontárgy volt, amelynek elkobzása indokolatlanul súlyos hátrányt jelentett volna, a törvény lehetővé tette a pénzösszegben kifejezett elrendelését is.
A vagyonelkobzás kötelező esetét újból bevezette az 1997. évi LXXIII. törvény. A bűnszervezet létrehozásának bűntettét elkövetőkkel, és bűnszervezet tagjaként bűncselekményt elkövetőkkel szemben kell alkalmazni, feltéve, ha a megfelelő vagyonnal rendelkező elkövetőt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a haszonszerezés céljából elkövetett bűncselekmény miatt.
A 2002. április 1. napjával a 2001. évi CXXI. törvénnyel módosított Btk. értelmében a vagyonelkobzás büntetésből kötelezően alkalmazandó intézkedéssé vált. Szabályozását 2003. július 1. napjától a büntető eljárás (Be.) vette át.
A 69. BkV (Kúriai vélemény)
„
I. A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása. II. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. 1. Amennyiben a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, nincs helye vagyonelkobzásnak. Abban az esetben azonban, ha a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – vagyonelkobzást kell elrendelni. 2. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. III. Ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.”