Zalakoppány
Ebben a cikkben a Zalakoppány témájával foglalkozunk különböző nézőpontokból, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a kérdésről. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Zalakoppány különböző aspektusait, elemezve hatását különböző területeken, és mélyen átgondoljuk jelentését és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. A keletkezésétől a fejlődéséig, a társadalomra gyakorolt hatásán és más releváns témákkal való kapcsolatán keresztül ez a cikk átfogó és gazdagító módon kíván hozzájárulni a Zalakoppány megismeréséhez és megértéséhez.
| Zalakoppány | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Zalaszentgrót |
| Városhoz csatolás | 1984 |
| Korábbi rangja | falu |
| Irányítószám | 8785 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 296 fő (2011. jan 1.) +/- |
| Népsűrűség | 296 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 136 m |
| Terület | 1 km² |
| Távolság a központtól | 7 km |
| Elhelyezkedése | |
 Zalakoppány
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 53′ 01″, k. h. 17° 04′ 03″ | |
| Zalakoppány weboldala | |
Zalakoppány Zalaszentgrót városrésze, 1984-ig önálló falu.
Története
Őskor
Leletek alapján a falu területe Kelta csoportok által a késő-bronzkorban már biztosan lakott volt. Az Aszaltetői részen erődítés is állt.
Középkor
Honfoglalás után a környéken voltak Koppány vezér zalai birtokai, a településnév is innen eredeztethető. A település legkorábbi írásos említése 1217-ből maradt fenn Kopan alakban. A középkorban a Lőrente nembeli Bezerédj család ősi birtoka volt (a szomszédos Bezeréd faluval), 1419-ben plébánosát említik, tehát ekkor már állhatott egy temploma. A török hódoltság ideje alatt is lakott maradt, birtokosai a Bezerédi, a Fényes majd a Kozáry családok.
18. század
Egy 1720-as adóösszeírás 16 adózót ír le. 1740-ben Mária Terézia a Vajda-családnak adományozott birtokai közt hat zalakoppányi telket is felsorol. A század közepi lélekösszeírások a faluban 100-150 különböző vezetéknevet jegyeznek fel. A falu Nagyboldogasszonynak szentelt barokk stílusú templomát Padányi Bíró Márton veszprémi érsek építette 1756-ban Az 1763-1787-ös I. katonai felmérés mintegy 140 házat jelöl, ezen a település mérete és szerkezete szinte teljesen megegyezik a maival.
19. század
Az 1848-as szabadságharcban 37 zalakoppányi honvéd vett részt. Az 1891-es Pallas Lexikon 1269 fős lakosságról ír, valamint hogy a településen postahivatal és postatakarékpénztár működik. A faluhoz tartozó szőlőhegyek közt a közeli Kehidakustányban élő Deák Ferencnek is voltak birtokai, akinek emlékét egy ideig a hegyben kopjafa őrizte.
20. század
Az I. Világháborúban Zalakoppány mintegy 400 lakosa harcolt katonaként, 53-an nem tértek haza, emléktáblájukat 1932-ben avatták a templom mellett. Az 1920-as években szenet kerestek és találtak a falu környékén, ekkor került feltárásra a "kanizsai" falurészben lévő artézi kút is. A 20. század elejéig működött a falu határában a Zalakoppányi malom és a romjaiban most is fellelhető Mittermayer-Horváth malom, mely mellett a zala folyón fürdőhely is működött. A második világháború 35 hősi, és 15 polgári áldozatot követelt a falutól. Emléküket szintén márványtábla, és a templom előkertjében kopjafák őrzik. A falu templomát 1972-ben újították fel teljesen.
A település 1984-ben vesztette el önállóságát, ekkor a környező falvakkal együtt (Csáford, Tekenye, Zalaudvarnok) legtávolabbiként Zalakoppány is beolvadt a várossá váló Zalaszentgrótba.
Jelenkora
Az artézi kutat 2017-ben tetővel, korláttal látták el, mellette állították fel Szabó Lajos fafaragó Boldogasszony-szobrát.
A faluban 2015-tól működik az Élhetőbb Zalakoppányért Egyesület, mely rendezvények szervezésével és közterek újításával, karbantartásával segíti a falu életét.
A falu búcsújának napja augusztus 15-e.
A Zalakoppányi részönkormányzat vezetői:
- 2006–2014: Beke József
- 2014-től: Veress János
Híres szülöttei
- Háry Farkas (~1765-1851) Zala vármegye levéltárnoka
- Békefi Elek (1859-1909) tanító, szőlőnemesítő
- Békefi József (1897-?) tanár, zeneszerző, költő, író
- Benyó Ildikó (1946-2011) grafikus, festő
Sárdy János operaénekes gyermekkora egy részét itt töltötte, nővére síremléke felújítva a falu temetőjében található.
Hivatkozások
- ↑ Zalaszentgrót integrált településfejlesztési stratégiája, 53. oldal
- ↑ Központok a Zala mentén. A Göcseji Múzeum állandó kiállítása. Katalógus.(Zalaegerszeg, 2002)
- ↑ Központok a Zala mentén. A Göcseji Múzeum állandó kiállítása. Katalógus. Főszerk.: Dr. Vándor László. (Zalaegerszeg, 2000), 7-22.. o.
- ↑ Koppány vezér szócikk a Pallas Nagylexikonból. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ A Megyei És Járási Tisztségviselők, Ill. Tisztviselők Szolgálati Idejének Adatbázisa. . (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. (Szombathely, Bertalanffy, 1894), 304. o.
- ↑ Az 1720-as adóleírás fényképe a Zalakoppány blog oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ Ördög Ferenc: Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745–1771)
- ↑ Információk a templom alapításáról a Zalakanyar oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 5.)[halott link]
- ↑ Zalakoppány az Első Katonai Felmérés (1763-1787) térképén, 2015. december 31. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849., Zalai Gyűjtemény 33., (Zalaegerszeg, 1992), 335-336. o.
- ↑ A falu I. Világháborús emléktáblája a magyarhosok.hu oldalán
- ↑ A Napi Hírek újság 1932. június 1.-i számának cikke a Hungaricana adatbázisában
- ↑ A Napi Hírek újság 1920. június 1.-i számának cikke a Hungaricana adatbázisában
- ↑ A fürdőhely képe a Zalakoppány blog oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ A falu II. Világháborús emléktáblája a magyarhosok.hu oldalán
- ↑ Beszámoló Zalakoppány fejlesztéseiről, 2016. december 26. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ Érvényes Civil Kedvezményezettek listája 2011-2015, 2015. december 31. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ Háry Farkas a Zalai Életrajzi Kislexikonban. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
- ↑ Békefi Elek a Zalai Életrajzi Kislexikonban. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
- ↑ Békefi József a Zalai Életrajzi Kislexikonban. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
- ↑ Benyó Ildikó adatlapja az artportal.hu-n. (Hozzáférés: 2021. április 26.)