Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Észtország zászlaja-et, amely téma az elmúlt években sok szakértő figyelmét felkeltette. A Észtország zászlaja egy összetett és lenyűgöző téma, amely nagy érdeklődést váltott ki mind a tudományos közösségben, mind a nagyközönségben. A következő néhány oldalon elemezzük a Észtország zászlaja különböző oldalait, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. A Észtország zászlaja-hez kapcsolódó vitákba, kutatásokba és elméletekbe merülünk, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet adjunk erről a folyamatosan fejlődő témáról.
Észtország zászlaja | |
Használat | ? Polgári és állami zászló és polgári lobogó |
Arányok | 7:11 |
Elfogadva | 1922. július 16. 1990. augusztus 7. |
Használat | ? hadilobogó |
Arányok | 7:13 |
Adoptálás | 1991 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Észtország zászlaja témájú médiaállományokat. |
Észtország zászlaja Észtország egyik nemzeti jelképe.
Az észtek által sinimustvalge (ez észtül a három színre utal:kék-fekete-fehér) néven emlegetett nemzeti lobogót először hivatalosan 1918. november 21-én fogadták el.
A ma hivatalos, nemzeti lobogó a 19. század vége óta a szabadság és függetlenség eszméjének a szimbóluma Észtországban. A szabadság elveit, mint akkoriban szinte mindenhol Európában a fiatalság vette a legkomolyabban. Így talán nem is csoda, hogy az ország egyik legrégebbi egyetemén, az 1632-ben alapított Tartui Egyetemen jelent meg először mai formájában a lobogó. A trikolórt az egyetemisták diákszövetsége (a Vironia) alkotta meg, és a színeket az észt nemzet legfontosabb értékeivel telítették. Az egyetemi lobogót 1884. június 4-én fel is szentelték, ami akkoriban a legmagasabb elismerésnek számított.
A szabadságharcok folyamán a felkelők mindig ez alatt a lobogó alatt vonultak, és végül 1918. február 24-én, a függetlenség kiharcolásának napján egyértelműen ezt a lobogót választották a nemzet jelképének. A parlament ugyanazon év november 21-én hivatalosan is Észtország zászlajává tette a trikolórt. 1940 júniusában a szovjet invázió idején ugyan névleg független volt az állam, mégis száműzték a zászlót a Pikk Hermann torony csúcsáról, amely az észt országgyűlés és a nép legfőbb jelképei közé tartozik. 1941-ben a németek foglalták el az országot, és egészen 1944-ig nem is hagyták el azt. A nemzeti zászló ekkor csak az észt nemzetiség zászlaja lehetett, de nem nemzeti zászló. A második világháború vége felé újra a szovjetek foglalták el az országot, és 1944 után lassan a vörös zászló váltotta fel a trikolórt.
1953-ban a Szovjetunió részeként Észtország újabb zászlót fogadott el hivatalosan tagköztársasági lobogójaként.
A régi zászló egészen a peresztrojka idejéig rejtve maradt, majd végre 1989. február 24-én újra megjelenhetett a tallinni Pikk Hermann tetején. A függetlenséget később vér nélkül kiharcoló Észtország parlamentje végül 1990. augusztus 7-én törvénybe foglalta az észt nemzeti zászlót, amely megegyezik a második világháború előttivel.
Június 4-e, az észt zászló napja nemzeti ünnep Észtországban.