Így élni jó (film)
Napjainkra a Így élni jó (film) nagy érdeklődésre számot tartó témává vált a mai társadalomban. Egyre többen keresnek információt a Így élni jó (film)-ről és annak különböző területekre gyakorolt hatásairól. A politikától a technológiáig a Így élni jó (film) meghatározó tényezőnek bizonyult, amely felkeltette a szakemberek, szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ez a cikk a Így élni jó (film) jelentését és hatókörét, valamint életünkre gyakorolt hatását kívánja elemezni és elmélyíteni. Ezek mentén feltárjuk a Így élni jó (film) különböző aspektusait és jelentőségét a mai világban.
| Így élni jó (You Can't Take It With You) | |
| 1938-as amerikai film | |
 | |
| Rendező | Frank Capra |
| Producer | Frank Capra |
| Műfaj | romantikus vígjáték |
| Forgatókönyvíró | Robert Riskin (George Kaufman és Moss Hart színművéből) |
| Főszerepben | Jean Arthur Lionel Barrymore James Stewart Edward Arnold Spring Byington |
| Zene | Dimitri Tiomkin |
| Operatőr | Joseph Walker |
| Vágó | Gene Havlick |
| Jelmeztervező | Irene Lentz |
| Díszlettervező | Stephen Goosson |
| Gyártás | |
| Gyártó | Columbia Pictures |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 126 perc |
| Költségvetés | 1,644,736 $ |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Columbia Pictures |
| Bemutató | 1938. augusztus 23. |
| Bevétel | 5,295,526 $ |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Így élni jó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Így élni jó (eredeti angol címe You Can't Take It with You) Frank Capra által rendezett, 1938-ban bemutatott amerikai romantikus filmvígjáték. Alapjául George Kaufman és Moss Hart azonos című Pulitzer-díjas színműve szolgált.
A filmet hét Oscar-díjra jelölték, melyből kettőt meg is nyert. Köztük a legjobb rendezőit is, mely Capra harmadik Oscarja volt öt éven belül az Ez történt egy éjszaka és a Váratlan örökség mellett. A film a rendező hazájában az év legnagyobb kasszasikere is volt.
Magyarországon a filmet 1941. április 2-án mutatták be.
Történet
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Az Acéltröszt elnökének fia, Tony Kirby (James Stewart) és Alice gépírókisasszony megszeretik egymást. Alice (Jean Arthur) a különc Sycamore család egyetlen normálisan viselkedő tagja. Nagyapja valaha gazdag volt, de a pénz nem boldogította; egy napon mindent otthagyott, beköltözött egy külvárosi házba. Azóta ott él a családjával szegényen, de elégedetten és jókedvűen.
A kapcsolatot a fiú dúsgazdag bankár apja (Edward Arnold) és sznob anyja (Mary Forbes) erősen ellenzi. Mikor Alice családja meghívja Kirbyéket vacsorára, hogy jobban megismerjék egymást, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt a lány remélte. Az öreg Vanderhof házában furcsa élet folyik. Mindenki azt csinál, amihez kedve van, nagy a felfordulás és a zenebona. Kirby-ék tudni sem akarnak a házasságról és olyan gőgösen viselkednek Alice családjával, hogy így már a lány sem akar Tony felesége lenni.
Az acéltröszt közgyűlésén az ifjú Kirbyt választják meg elnöknek, de Tony visszautasítja a tisztséget. Otthagyja a céget és szüleit, hogy megkeresse a lányt. Az apát nemcsak ez a csapás éri. Versenytársa, akit kíméletlenül lehengerelt, öngyilkos lesz. Egyszerre Kirby is ráeszmél, hogy a pénz nem boldogít. Ő is otthagy mindent és elmegy a Vanderhof-házba. Megtalálja a fiát, a lelke nyugalmát, a jókedvét azok között az emberek között, akiket nem üldöz a pénz ördöge.
Szereposztás
| Színész | Karakter |
|---|---|
| Jean Arthur | Alice Sycamore |
| Lionel Barrymore | Martin Vanderhof nagyapa |
| James Stewart | Tony Kirby |
| Edward Arnold | Anthony P. Kirby |
| Spring Byington | Penny Sycamore |
| Mischa Auer | Boris Kolenkhov |
| Ann Miller | Essie Carmichael |
| Samuel S. Hinds | Paul Sycamore |
| Mary Forbes | Mrs. Anthony P. Kirby |
Oscar-díj
- Oscar-díj (1939)
- díj: legjobb film – Columbia Pictures
- díj: legjobb rendező – Frank Capra
- jelölés: legjobb női mellékszereplő – Spring Byington
- jelölés: legjobb forgatókönyv – Robert Riskin
- jelölés: legjobb operatőr – Joseph Walker
- jelölés: legjobb vágó – Gene Havlick
- jelölés: legjobb hang – John P. Livadary
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a You_Can't_Take_It_With_You című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- (1941. április 5.) Így élni jó. Magyar Film 3. évf (14. szám), 9. o.
További információk
- Így élni jó a PORT.hu-n (magyarul)
- Így élni jó az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Így élni jó a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Így élni jó a Box Office Mojón (angolul)
|
Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |