Ma egy olyan témával foglalkozunk, amely sok emberben felkelti a kíváncsiságot. A Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportja egy olyan téma, amely az évek során vita és tanulmányozás tárgyát képezi, és ebben a cikkben ennek különböző oldalait fogjuk feltárni. A kezdetektől a mai társadalomra gyakorolt hatásig a Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportja felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Az elemzés során megvizsgáljuk a Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportja különböző perspektíváit, és megpróbálunk rávilágítani a körülötte lévő mítoszokra és valóságokra. Reméljük, hogy a cikk végén az olvasók teljesebben és mélyebben megértik a Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportja-et, és értékelni fogják annak jelentőségét a modern világban.
Az ACP-országok más néven AKCS-országok (angol rövidítés: African (afrikai), Caribbean (karibi) és Pacific (csendes-óceáni) szavakból) az Európai Közösséggel, illetve annak utódjával, az Európai Unióval együttműködési megállapodást kötő harmadik világbeli országok csoportját jelentik.
1975-ben, Togo fővárosában írták alá az Európai Unió és a 71 fejlődő ország gazdasági együttműködését segíteni hivatott egyezményt, amelyet a következő két évtizedben három másik követett. Az európai országok célja az egyezmény aláírásával az volt, hogy a gyarmati idők elmúltával is biztosítani tudják az ipar számára szükséges nyersanyagokat, illetve továbbra is jó pozíciókat alakíthassanak ki a fejlődő országok növekvő piacain. Az egyezményeket aláíró fejlődő országok elsősorban az Unió által felkínált fejlesztési forrásokra és az egyes termékeik számára megnyíló közösségi piacokra számítottak.
A loméi egyezményekben az EU egyoldalúan vámmentes kereskedelmet biztosított a fejlődő országok mezőgazdasági termékei számára. Az EU kidolgozott egy pénzügyi stabilizáló mechanizmust (STABEX) is, amellyel az exportra kerülő mezőgazdasági termékek áringadozásából keletkező károkat enyhítik.
A benini Cotonouban, mely az ország közigazgatási és kulturális központja, 2000-ben az ACP-országok száma 77-re bővült. Az aláíró államok már nem csak gazdasági, hanem fejlesztési és politikai partnerséget is kötöttek az EU-val.
Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Comore-szigetek, Csád, Dél-afrikai Köztársaság, Dzsibuti, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Eritrea, Etiópia, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Lesotho, Libéria, Madagaszkár, Malawi, Mali, Mauritánia, Mauritius, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, São Tomé és Príncipe, Seychelle-szigetek, Sierra Leone, Szenegál, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia, Zimbabwe, Zöld-foki Köztársaság
Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Dominikai Közösség, Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Haiti, Jamaica, Kuba, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Suriname, Trinidad és Tobago
Cook-szigetek, Fidzsi-szigetek, Kelet-Timor, Kiribati, Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Niue, Palau, Pápua Új-Guinea, Szamoa, Salamon-szigetek, Tonga, Tuvalu, Vanuatu