Báb (biológia)
A mai világban a Báb (biológia) központi helyet foglal el a társadalomban. Akár személyes, akár szakmai vagy kulturális szinten, a Báb (biológia) jelentős hatással van életünkre. A történelem során a Báb (biológia) tanulmányozás, viták és viták tárgya volt, ami bizonyítja relevanciáját különböző területeken. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Báb (biológia) szerepét és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A politikára gyakorolt hatásától a technológiai szerepvállalásig a Báb (biológia) döntő szerepet játszik abban, ahogyan a minket körülvevő világgal kommunikálunk. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Báb (biológia) hogyan fejlődött az idők során, és hogyan marad továbbra is érdeklődésre számot tartó téma.
.jpg)
A báb (pupa) a teljes átalakulással fejlődő rovarok (bogarak, lepkék, kétszárnyúak, hártyásszárnyúak, recésszárnyúak) egyedeinek utolsó előtti fejlődési stádiuma, amelyben végbemegy a lárva szervezetének teljes átépülése és kifejlett rovar (imágó) szervezetének kialakulása.
A bábok típusai
A bábokat alakilag (morfológiailag) három fő típusba sorolhatjuk be:
- szabad báb (pupa libera): nincs egységes kitines tokja, a végtagok és a szárnyak kezdeményei elállnak a testtől (pl. a legtöbb bogárfaj bábja);
- fedett báb (múmiabáb, pupa obtecta): a testfüggelékeket (lábak, szárnyak) a megkeményedő exuviális folyadék a testhez ragasztja, és így a test körvonalai egységes, kitines burkon tűnnek át (pl. lepkék, ragadozó bogarak, egyes legyek);
- tonnabáb (pupa coarctata): a korábbi morfológiai alapú állatrendszerekben kerekbábrésű legyek (Cyclorrapha) néven összefoglalt, magasabb rendű legyek hordó alakú, mozdulatlan bábja, amely egységes, vastagabb burokba (puparium) van bezárva; a puparium az utolsó előtti, vastagabb, keményebb, illetve az utolsó, finomabb lárvabőrből alakul ki.
A bábban lezajló folyamatok
A lárva szervezetének átépülése során a legtöbb larvális szerv és szövet szétesik, elfolyósodik (hisztolízis). Ez a folyamat nem érinti az idegrendszert, a szívet, az ivarmirigyeket és az ún. imaginális szerveket, melyek már a lárvaállapotban kialakultak. Az átalakulás befejeztével a báb burka felreped, és az imágó kiszabadul. A lárvák fejlődését, vedlését és bebábozódását a juvenilis hormon (neotenin) és az ekdizon szabályozza. Magát a bebábozódást az ekdizonhatás túlsúlya indítja meg.
Források
- Biológiai lexikon I. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 220–221. o. ISBN 963-05-0530-4
