B–24 Liberator

A mai világban a B–24 Liberator a lakosság széles köre számára rendkívül fontos és érdeklődésre számot tartó témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a B–24 Liberator az emberek mindennapi életének releváns elemeként pozicionálta magát, és mindenre hatással van a kommunikációtól kezdve az üzleti tranzakciók lebonyolításáig. A B–24 Liberator jelentősége túlmutat a határokon, és különböző területeken vitatémává vált, ellentmondó véleményeket generálva, és terítékre tette annak szükségességét, hogy elgondolkodjunk a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásain. Ebben a cikkben a B–24 Liberator különböző szempontjait és tanulmányait vizsgáljuk meg annak érdekében, hogy megértsük annak mai hatását és relevanciáját.

B–24 Liberator
B–24 Liberator
B–24 Liberator
FunkcióBombázó
GyártóConsolidated Aircraft
TervezőIsaac M. Laddon
Gyártási darabszám18 482
Ár297 627 USD
Személyzet7-10 fő
TípusváltozatokPB4Y–2 Privateer
XB-41
C-87 Liberator Express
R2Y
Liberator I
Első felszállás1939. december 29.
Szolgálatba állítás1941.
Méretek
Hossz20,6 m
Fesztáv33,5 m
Magasság5,5 m
Szárnyfelület97,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg16 590 kg
Tömeg üzemanyaggal25 000 kg
Max. felszállótömeg29 500 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830
Teljesítményegyenként 900 kW (1200 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség470 km/h 7600 m magasan
Utazósebesség346 km/h
Hatósugár3400 km
Hatótávolság7600 km
Legnagyobb repülési magasság8500 m
Emelkedőképesség5,2 m/s
Szárny felületi terhelése256 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
Bombák
  • Rövid távon:
    3600 kg-nyi bomba
  • Hosszú távon:
    2300 kg-nyi bomba
  • Nagyon hosszú távon:
    1200 kg-nyi bomba
    • A Wikimédia Commons tartalmaz B–24 Liberator témájú médiaállományokat.

    A B–24 Liberator a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép volt, melyet a Consolidated Aircraft fejlesztett ki és gyártatott az Amerikai Egyesült Államok Légiereje számára. A Liberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt, részt vett Magyarország bombázásában is. A B–17-el szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagy oldalviszonyú vitorlázórepülőgépszerű lamináris Davis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint a B–17. Fel- és leszálláshoz Fowler-féle fékszárnnyal rendelkezett. A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a G változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat a B–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.

    Liberátorok bombázzák a szolnoki vasútállomást 1944-ben
    Consolidated B-24 Liberator nehézbombázó

    Változatai

    • F–7 fényképező/ felderítő változat
    • C–87 teherszállító változat
    • AT–22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
    • C–109 teherszállító és üzemanyagszállító változat
    • XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.
    B–24C
    A B–24A továbbfejlesztett változata, amelyre turbófeltöltővel felszerelt R–1830–41 motorokat szereltek. Hogy megtartsák a feltöltő és az intercooler beömlő-nyílását, a motorburkolatot fektetett ellipszis alakúra alakították ki és a két beömlőt a burkolat két oldalán helyezték el. A faroklövész helyét módosították, új, hidraulikus hajtású Consolidated A–6 típusú toronyba egy .50 kaliberes ikergéppuskát szereltek, valamint egy Glenn L. Martin Company tervezte tornyot szereltek a törzs elejére.
    Összesen kilenc B–24A lett átépítve.
    A 41–23809 sorozatszámú B–24D–5–CO brit légitámaszpont felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 329. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
    B–24D
    Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. Gyakorlatilag a C erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait.
    Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diegó-i, 305-öt a Fort Worth-i, és 10 darabot a Douglas tuslai gyára gyártott le.
    B–24E
    XB–24F
    Prototípus a felfújható gumicsónakok helyére beépített jégtelenítő berendezés teszteléséhez. Összesen 1 darab lett átépítve egy B–24D-ből.
    B–24G
    a North American Aviation 1942-ben kötött szerződése alapján legyártott B–24D-k típusjele. Sperry Gyroscope Co. által gyártott gömbtorony és három .50 kaliberes géppuska lett szerelve az orrba.
    Összesen 25 darab készült el.
    B–24G–1
    a North American által épített B–24H-k típusjele. A legtöbb G a 15. légierőhöz lett leszállítva olaszországi légitámaszpontokra.
    Összesen 405 darab épült.
    A 41–28851 sorozatszámú B–24H–15 az angliai RAF Mendlesham légitámaszponton. Jól megfigyelhető az orrgéppuska-torony és a pilótafülke melletti páncéllemez. A gép a 34. bombázóosztály 7. bombázószázadába tartozott
    B–24H
    A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orr-géppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek a sárkányszerkezeten és átalakították a bombakamrát is. A farok-géppuskás nagyobb látószögű ablakokat és a Martin A–3 „nagy kalap” (high hat) kupolájú tető-géppuskatorony kapott, továbbá az oldallövészek ablakait átlátszó műanyagra cserélték, hogy csökkentség a tüzelés közbeni vibrációt.
    A legtöbb gépet a Ford Willow Run-i gyára gyártotta le, összesen 3100 darabot.
    A 42–99949 sorozatszámú B–24J–55 valahol Európa felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 328. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
    B–24J
    A J nagyon hasonlít a H változatra, azonban az Emerson-orrtorony hiánya miatt egy módosított, hidraulikus működtetésű Consolidated A–6 tornyot alkalmaztak a legtöbb J-n, melyek a Consolidated San Diego-i és Fort Worth-i gyáraiban lettek legyártva. A B–24J-k fejlettebb, C–1 típusú autópilótával lettek felszerelve és a M–1 típusú bombázóirányzékot alkalmaztak. A B–24H részegységeit a J-k számára szintén a Ford gyártotta le és a többi gyár által végszerelt, C–1-gyel, vagy M–1-gyel szerelt gép B–24J típusjelet kapott. A J volt az egyetlen változat, melyet mind az öt gyártó gyártott.
    Összesen 6678 darab épült ebből.
    Liberátorok Ploieştit támadják
    • B–24L
    • B–24M


    Jegyzetek

    1. ↑ Oldalviszony = fesztávolság négyzete / hordfelület
    2. ↑ Fowler-szárny = hátrasikló része a szárnytő alsó felületének, ezzel a szárnytő felületét és íveltségét egyszerre lehetett növelni.

    Fordítás

    Ez a szócikk részben vagy egészben a Consolidated B-24 Liberator című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Források

    • Birdsall, Steve. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.21 (1975). ISBN 0897470206 
    • Davis, Larry. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.80 (1987). ISBN 0897471903 
    Enciclo
    Wikious
    Sapientia
    Scientia
    Boobota
    Anandapedia
    Sagapedia
    Wikithot