Napjainkban a Balázs Sándor (kertészmérnök) nagy érdeklődést és jelentőségű téma a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Balázs Sándor (kertészmérnök) olyan témává vált, amely egyre jobban felkelti az emberek figyelmét. A sokrétű és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásával a Balázs Sándor (kertészmérnök) olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. A történelem során a Balázs Sándor (kertészmérnök) tanulmányok, viták és elemzések tárgya volt, bizonyítva fontosságát a mai társadalomban. Ebben a cikkben a Balázs Sándor (kertészmérnök)-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak hatását, következményeit és relevanciáját a mindennapi életünkben.
Balázs Sándor | |
Született | 1925. november 24. Szegvár |
Elhunyt | 2016. február 8. (90 évesen) |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | kertészmérnök, mikológus, egyetemi tanár |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Balázs Sándor (Szegvár, 1925. november 24. – 2016. február 8.) magyar kertészmérnök, mikológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a makrogombák háziasítása és termesztése, az alkalmazott mikológia és a gombatáptalajok. Jelentős mikológiai (gombakutatási) iskolát hozott létre. 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet igazgatója, illetve főigazgatója.
Egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végezte, itt szerzett mezőgazdászdiplomát 1952-ben. Ennek megszerzése után a Kertészeti Egyetemen (ma a Budapesti Corvinus Egyetem része) kapott tanársegédi állást a zöldségtermesztési tanszéken (ma: zöldség- és gombatermesztési tanszék). 1955-ben adjunktussá, 1959-ben egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1982-ben vehette át egyetemi tanári megbízását. Közben 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet (ma zártkörűen működő részvénytársaság) igazgatója, illetve a szervezeti átalakítás után főigazgatója volt, ezt követően tudományos tanácsadói megbízást kapott. A kutatóintézet vezetésétől történt visszavonulás után 1995-ig az egyetemi tanszék vezetője volt. Ekkor nyugdíjba vonult, később professor emeritusi kinevezést kapott.
1965-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Kertészeti Bizottságának és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985–1990-ben alelnöke volt. 1982-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. Közben a Tudományos Minősítő Bizottság termesztési mezőgazdasági szakbizottságának, később az MTA Doktori Tanácsának volt tagja, valamint bekerült a Szociális Bizottságba is. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Kertészeti Tanácsban is dolgozik, 1992-ben elnökévé választották. A ZKI Bulletin, a Hajtatás, korai termesztés és a Kertgazdaság című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt.
Fő kutatási területe a makrogombák háziasítása és termesztése, az alkalmazott mikológia és a gombatáptalajok.
A gombatermesztés területén a magyarországi ehető gombák termesztésmódjának kialakításával (a mikrohizás fajok kivételével), valamint a mesterséges megvilágítás és a szárazhőkezelés lehetőségeivel foglalkozott (utóbbiban elért eredményeit a zöldségtermesztésben is alkalmazzák). Nevéhez fűződik az univerzális táptalaj hőkezelésének üzemi hasznosítási lehetőségeinek kidolgozása. Több gombafaj (pl. egyes laskafajok) részletes biotechnológiai kérdéseit, a komposzttalajok termelékenységének javítási lehetőségeit kutatja. A 2000-es években a szalmás táptalajok produktivitásának emelésén dolgozott, elsősorban a nitrogén tartalmának növelésével. Négy új gombafajt fejlesztett ki.
Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből kilenc könyv és hét könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar, angol és német nyelven adta közre. Négy szabadalmat jegyeztetett be.