Kenyeres Ágnes
A mai világban a Kenyeres Ágnes a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Megjelenése óta a Kenyeres Ágnes felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, és folyamatos vitát váltott ki hatásáról, következményeiről és jövőjéről. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Kenyeres Ágnes nyomot hagyott a történelemben, és továbbra is állandó tanulmányozás és vita tárgya. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kenyeres Ágnes-hez kapcsolódó összes szempontot, a legalapvetőbb szempontoktól a globális vonatkozásaiig.
| Kenyeres Ágnes | |
| Született | Bolgár Ágnes 1911. július 22. Budapest |
| Elhunyt | 2012. október 23. (101 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kenyeres Imre |
| Gyermekei | Kenyeres Zoltán |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem ( – 1930-as évek) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kenyeres Ágnes, hivatalos nevén Kenyeres Imréné, született Bolgár Ágnes (Budapest, 1911. július 22. – 2012. október 23.) lexikográfus, filológus, az Egyetemi Könyvtár munkatársa.
Életpályája
Bolgár István és Szalkai Regina lányaként született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett. Tanárai Horváth János és Gombocz Zoltán voltak. Tanítási gyakorlatát a Mária Terézia Leánygimnáziumban végezte. Doktori disszertációja 1934-ben jelent meg A magyar bájoló imádságok címmel. Ugyanebben az évben katolikus hitre tért át. 1945 októberében bekerült pártonkívüliként Budapest törvényhatósági bizottságába. 1949 júniusában a Kultúrkapcsolatok Intézetének osztályvezetőjeként egy küldöttség élén Prágába utazott a magyar–cseh kulturális egyezmény előkészítésére. Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának munkatársa volt, feladatkörébe tartozott a magyarországi latin kódexek gondozása. 1960 és 1966 között szerkesztette A kultúra világa című ismeretterjesztő könyvsorozatot, 1967 és 1994 között pedig megszervezte és szerkesztette a négykötetes Magyar életrajzi lexikont.
Családja
1935. október 31-én a Ferencvárosban házasságot kötött Kenyeres Imre (1911–1962) egyetemi tanársegéddel, későbbi íróval és irodalomtörténésszel. Gyermeke Kenyeres Zoltán (1939–) irodalomtörténész, egyetemi tanár. Unokái Kenyeres János (1967–) irodalomtörténész, kandidátus, és Kenyeres László (1971–) ügyvéd.
Művei
- Bolgár Ágnes néven: Magyar bájoló imádságok a XV-XVI. századból; Mérnökök Ny., Budapest, 1934
- Egressy Gábor levelei Kazinczy Gáborhoz; összeáll.; Színháztudományi Intézet–Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest, 1960 (Színháztörténeti füzetek)
- Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis; közrem. Bolgár Ágnes néven; Akadémiai, Budapest, 1961
- Proveniencia és vízjelkutatás. A "mérleg" az Egyetemi Könyvtár latin papírkódexeiben; in: Az Egyetemi könyvtár évkönyvei I., Tankönyvkiadó, Budapest, 1962
- A kegyes olvasóhoz! Előszavak és utószavak válogatott gyűjteménye; összeáll.; Gondolat, Budapest, 1964 (Nemzeti könyvtár. Művelődéstörténet sorozat)
- Szabó Károly és Kazinczy Gábor. Adalékok Szabó Károly levelezéséhez; Egyetemi Könyvtár, Budapest, 1966; in: Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 3.
- Magyar életrajzi lexikon, 1-2.; főszerk; Akadémiai, Budapest, 1967-1969
- Kazinczy Gábor hagyatéka nyomában; in: Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 5. kötet; Egyetemi Könyvtár, Budapest, 1971
- Radnót Magda–Kenyeres Ágnes: Joseph Imre jr.; angolra ford. Follmann Piroska; Akadémiai, Budapest, 1971
- Radnót Magda–Kenyeres Ágnes: Ifj. Imre József; Akadémiai, Budapest, 1979
- Király György: A filológus kalandozásai; vál., sajtó alá rend., utószó; Szépirodalmi, Budapest, 1980
- Magyar életrajzi lexikon, 3. kieg. köt.; főszerk,; Akadémiai, Budapest, 1981
- Egy könyvtár hétköznapjai; Szépirodalmi, Budapest, 1985 (Műhely sorozat)
- Kulturális kisenciklopédia; főszerk.; Kossuth, Budapest, 1986
- Magyar életrajzi lexikon, 4., 1978-1991; szerk.; Akadémiai, Budapest, 1994
Díjai, elismerései
Jegyzetek
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Birth record. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
- ↑ Kenyeres Zoltán honlapja
- ↑ Iskolai értesítők – Mária Terézia Leánygimnázium. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ „Budapest megválasztotta törvényhatóságát”, Magyar Nemzet, 1945. október 9., 1. oldal (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ „Magyar, cseh, bolgár kultúrküldöttségek tárgyalásai”, Fehérvári Kis Ujsag, 1949. június 25. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 916/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1948. augusztus 27. (191-192. szám)
- ↑ Népművelési Közlöny, 1953. április 11. (3. évfolyam, 7. szám)
Források
- Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.
- Kenyeres Ágnes. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 12.
- Pomogáts Béla: Kenyeres Ágnes emlékezete Tekintet, 2013 / 1. szám
- Kenyeres Zoltán honlapja
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
