Biproporcionális mandátumelosztás

Választási rendszerek
Többségi rendszerek
Relatív többségi szabály Relatív többségi szavazás, blokkszavazás, pártlistás blokkszavazás Többfordulós Kétfordulós szavazás Egyenkénti kieséses szavazás Preferenciális Azonnali többfordulós szavazás (IRV), feltételes szavazat, pótszavazat Condorcet-módszer Schulze-módszer Rangsorolt párok módszere Pozíciós szavazás Bucklin-módszer Preferenciális blokkszavazás Kardinális Elfogadó szavazás Pontozásos szavazás
Arányos rendszerek
Egyéni Egyetlen átruházható szavazat Arányos elfogadó szavazás Pártlistás Legmagasabb átlag alapú módszerek: D’Hondt, Sainte-Laguë, Hungtington-Hill Legnagyobb maradék alapú módszerek: Hare, Droop, Imperiali, Hagenbach-Bischoff Egyéb Biproporcionális mandátumelosztás
Félarányos és vegyes rendszerek
Nem vegyes félarányos Egyetlen nem-átruházható szavazat Korlátozott blokkszavazás Nem kompenzációs vegyes Árokrendszer Többségi bónusz Kompenzációs vegyes Vegyes arányos rendszer Kétszavazatos töredékszavazat-visszaszámláló Egyszavazatos módszerek Magyar országgyűlési (2010−) Magyar országgyűlési (1989−2010)
Egyéb
Pártlisták Nyílt lista, Zárt lista, Helyi lista Választási rendszerek összehasonlítása Választási rendszerek országonként
Sablon:Választási rendszerek m v sz

A biproporcionális mandátumelosztás egy módszer az arányos választási rendszerek esetében a szavazatok mandátummá alakítására. Képes arra, hogy egyszerre két tulajdonság mentén arányosítja a mandátumokat. Tehát a módszer arányos elosztást kínál pártokra és régiókra nézve, vagy pártokra és nemekre/kisebbségekre nézve, vagy bármely más tulajdonságpárra nézve.

Folyamat

A gyakorlatban általában az elosztásnak egyszerre pártokra és régiókra nézve kell arányosnak lennie. Minden párt listát állít az egyes régiókban. Majd a választásra jogosultak leadják a szavazatukat az egyik pártlistára a lakóhelyük szerinti régióban. A mandátumok elosztása két lépésben történik meg:

• Az ún. "felső elosztás" (superapportionment) során az egyes pártokra országosan jutó összes mandátumszámot meghatározzák az összes szavazat összeszámlálása után. Továbbá az egyes régiókra jutó összes mandátumszámot meghatározzák a régiók népességszáma alapján.
• Az ún. "alsó elosztás" (subapportionment) során az egyes régiókban az egyes pártokra jutó mandátumokat határozzák meg, méghozzá annak ismeretében, hogy a pártoknak és a régióknak összesen/országosan mennyi mandátum jutott a felső elosztás során.

Tehát a biproporcionális mandátumelosztás országos összesített adatok alapján valamilyen osztómódszerrel meghatározza a pártok mandátumait, és ezek után választja ki – a területeken belüli arányokat leghűbben tükröző módon – a területi listákról mandátumot szerző jelölteket. A biproporcionális eljárás előnye az országos szinten közel arányos reprezentáció, míg hátránya az egyes területekről bejutó jelölteknek a területi arányoktól viszonylag jobban eltérő pártszínezete.

Alkalmazás

A módszert Friedrich Pukelsheim német matematikus javasolta a 2000-es évek elején. A biproporcionális mandátumelosztást Svájc bizonyos kantonjai és önkormányzatai alkalmazzák: Zürich (2006 óta), Aargau és Schaffhausen (2008 óta), Nidwalden és Zug (2013 óta) és Schwyz (2015 óta).

Jegyzetek