A mai világban a Pártlistás arányos választási rendszer állandó vita és vita tárgya. Legyen szó politikáról, technológiáról, kultúráról vagy társadalomról, a Pártlistás arányos választási rendszer minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Pártlistás arányos választási rendszer-hez kapcsolódó különböző szempontokat, és elemezzük életünkre gyakorolt hatását. A legújabb tudományos eredményektől a szakterület szakértőinek véleményéig igyekszünk megvilágítani a témát, és teljes és gazdagító áttekintést nyújtani olvasóink számára. Interjúk, kutatások és konkrét példák révén reméljük, hogy fényt derítünk a Pártlistás arányos választási rendszer-re, és segítünk olvasóinknak jobban megérteni annak jelentőségét a mai világban.
A pártlistás arányos választási rendszer olyan szavazási rendszerek családját jelenti, amelyek pártlisták között osztanak el több mandátumot annak érdekében, hogy az eredmény arányos legyen, így a pártok a támogatottságuknak megfelelő mértékben részesüljenek képviseletben. A pártlistás arányos rendszerek használhatók vegyes választási rendszerek részeként is.
A pártlistás rendszer azt jelenti, hogy a választáson induló pártok rendezett listát állítanak a jelöltjeikről. Az arányosság elvének értelmében a mandátumokat a olyan arányban kell elosztani, amely megfelel a pártok által szerzett szavazatok hányadának az összes szavazathoz képest.
A választók szavazhatnak közvetlenül a pártlistára, például Albániában, Argentínában, Törökországban és Izraelben; vagy közvetetten olyan jelöltek révén, akikre leadott szavazatot a pártlistára leadott szavazatként összegzik, mint például Finnországban, Brazíliában és Hollandiában; vagy akár választhatnak az előbbi lehetőségek között, mint Luxembourg úgynevezett panachage rendszerében.
A pártlistás arányos képviseleten belüli mandátumelosztásnak számos változata létezik. A két leggyakoribb típusa:
A fő mandátumelosztási algoritmusok:
Míg az mandátumelosztási formula fontos, ugyanilyen fontos az arányosság szempontjából a körzet nagyságrendje (a mandátumok száma egy választókerületben). Minél nagyobb a körzet nagyságrendje, annál arányosabbá válik egy választási rendszer - akkor a legarányosabb, ha egyáltalán nincs választókerületekre osztás, és az egész országot egyetlen választókerületként kezelik. Egyes országokban a választási rendszer két szinten működik.
Egy párt listás jelöltjeinek megválasztásának sorrendjét előre meghatározhatja a párt (zárt listás rendszer), azonban számos rendszer ezután engedi, hogy a választók szavazatukkal módosítsanak a sorrenden (nyílt listás rendszer), vagy, hogy körzetenként határozzák meg (helyi lista rendszer).
A zárt listás rendszerekben minden politikai párt előre eldöntheti, hogy ki kapja meg az adott pártnak kiosztott mandátumokat a választásokon, így a listán a legmagasabban álló jelöltek általában mindig parlamenti mandátumot kapnak, míg a nagyon alacsonyan álló jelöltek nem.
A nyílt lista kifejezés a pártlistás rendszer bármely olyan változatát írja le, ahol a választók legalább némi befolyást gyakorolnak egy párt jelöltjeinek megválasztási sorrendjére. A nyílt lista bárhol lehet a viszonylag zárttól, ahol egy jelölt csak meghatározott számú szavazattal léphet felfelé egy előre meghatározott listán, egészen a teljesen nyitottig, ahol a lista sorrendje teljes mértékben az egyes jelöltek szavazatainak számától függ.
Franciaországban az arányos választásokon a pártlistáknak annyi jelöltet kell tartalmazniuk (és kétszer annyi póttagot a megyei választásokon), ahány mandátum van kiosztva, míg más országokban megengedett a "hiányos" lista. Ez a nyílt lista rendszere panachage néven ismert.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Party-list proportional representation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.