A mai világban a Boethius nagyon fontos és fontos témává vált. Sok embert érint így vagy úgy a Boethius, ezért elengedhetetlen, hogy ezt a kérdést különböző nézőpontokból közelítsük meg. Ebben a cikkben a Boethius elemzésébe fogunk beleásni, feltárva következményeit, időbeli alakulását és a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk jobban megérteni a Boethius-et, és olyan új meglátásokat és reflexiókat kínálunk, amelyek gazdagítják a témával kapcsolatos vitát.
Boëthius | |
Boethius diákokat tanít, miniatúra De Consolatione Philosophiae cvm Commento | |
Született | Anicius Manlius Severinus Boethius kb. 480 Róma |
Elhunyt | 524. október 25. (kb. 44 évesen) Milánó környéke |
Házastársa | Elpis |
Gyermekei |
|
Szülei | Manlius Boethius |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Halál oka | lefejezés |
Sírhelye | San Pietro in Ciel d'Oro |
Filozófusi pályafutása | |
Iskola/Irányzat | késő antik filozófia, újplatonizmus |
Érdeklődés | Etika |
Akikre hatott | középkori filozófia |
Akik hatottak rá | Platón, Arisztotelész, Marcus Tullius Cicero, Porphüriosz |
Fontosabb művei | De Consolatione Philosophiae |
A Wikimédia Commons tartalmaz Boëthius témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524. október 25.) római író, filozófus, államférfi. Egyesek az ókori irodalomhoz, mások a középkori irodalomhoz sorolják munkásságát.
Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt. 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte. Később árulással vádolták meg és kivégezték.
Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel, termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára. Antik fordításai és tanulmányai általánosan elterjedtek voltak a középkori oktatásban a trivium és quadrivium, azaz a hét szabad művészet tárgyaiban.
Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény – hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre vonatkoztatta. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.
Isten tudása halandó emberek számára nem értelmezhető filozófiai nézete szerint. Elmélete szerint Isten nem a mi időfelfogásunkban él, hanem azon kívül. Nem értelmezhető számára a múlt, a jelen és a jövő, hanem csak az örök jelen. Az örök jelenben ez a három fogalom (múlt, jelen és jövő) egy egész, olyan, mint ahogy mi a jelent érzékeljük. Ezáltal látja az Isten, hogy mit fogunk tenni a jövőben vagy mit tehetünk de akadálya nem lehet, így létezhet szabad akarat.
A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják.
Sírja a hagyomány szerint Paviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Paviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.
Elődei: Flavius Importunus és – |
|
Utódai: Felix és Flavius Secundinus |