A Borisz Anfijanovics Sahlin jelentősége a mai társadalomban tagadhatatlan. Legyen szó egy adott személyről vagy témáról, a Borisz Anfijanovics Sahlin jelentős hatással van mindennapi életünkre. A történelem során a Borisz Anfijanovics Sahlin viták és viták tárgya volt, érzelmeket kavart és változást váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Borisz Anfijanovics Sahlin mindennapi életünkben betöltött szerepét, valamint a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A kultúrára gyakorolt hatásától a politikában és a gazdaságban betöltött szerepéig a Borisz Anfijanovics Sahlin előkelő helyet foglal el a világ színpadán. Ha többet tudunk a Borisz Anfijanovics Sahlin-ről, jobban megérthetjük a körülöttünk lévő világot és a valóságunkat formáló erőket.
Borisz Anfijanovics Sahlin | |
Borisz Sahlin az 1966-os tornász-világbajnokságon Dortmundban | |
Született | 1932. január 27. Isim |
Elhunyt | 2008. május 30. (76 évesen) Kijev |
Állampolgársága | szovjet |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Ukrán Nemzeti Testnevelési és Sportegyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Bajkove temető |
Magassága | 171 cm |
Testtömege | 71 kg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Anfijanovics Sahlin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Borisz Anfijanovics Sahlin (ukránul: Борис Анфіянович Шахлін, oroszul: Борис Анфиянович Шахлин; Isim, Tyumenyi terület, 1932. január 27. – Kijev, 2008. május 30.) hétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok, hatszoros Európa-bajnok szovjet-ukrán tornász.
Sahlin Oroszországban, a Tyumenyi terület kisvárosában, Isimben született. A tornával 1944-ben, 12 éves korában kezdett foglalkozni, első mestere Vaszilij A. Porfirjev volt. Később a Kijevi Testnevelési Intézetben tanult, ahol 1955-ben végzett. Első komoly edzője Alekszandr S. Misakov volt, aki Larisza Latinyinának is mestere volt. A tornászválogatottban 22 évesen debütált, és ugyanebben az évben megnyerte a Szovjetunió bajnokságát is.
Tornász pályafutása során tíz egyéni világbajnoki érmet szerzett. A legeredményesebben 1958-ban, a Moszkvában megrendezett világbajnokságon szerepelt, ahol öt aranyérmet szerzett: az egyéni összetett versenyen kívül megnyerte a korlát, a lólengés és a nyújtó versenyszámait, és tagja volt az aranyérmes csapatnak is.
Három olimpián vett részt, 13 olimpiai érmet szerzett, közte hét aranyat (Melbourne-ben kettőt, Rómában négyet, Tokióban egyet), amivel sokáig az olimpiai játékok legsikeresebb férfi tornásza volt (1980-ban előzte meg a szintén szovjet Nyikolaj Andrianov). A legjobb olimpiája az 1960-ban Rómában megrendezett játékok volt, ahol négy egyéni aranyérmet nyert: összetett egyéni, lólengés (holtversenyben a finn Eugen Ekmannal), korlát és lóugrás (a japán Ono Takasival holtversenyben).
Egy szívinfarktust követően 35 éves korában vonult vissza a versenyzéstől. 1968-ban tagja lett a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) férfi szakág technikai bizottságának, ahol egészen 1992-ig tevékenykedett. Ezt követően a Kijevi Testnevelési Intézetben tanított.
Sahlint 2002-ben beválasztották a Nemzetközi Torna Hírességek Csarnokába (Hall of Fame).
1974-ben elvált feleségétől, Lariszától, majd 1977-ben újra összeházasodtak. Két lányuk született, Jekatyerina és Irina. Hogy nehéz helyzetbe került rokonait segíteni tudja, szinte minden megnyert érmét pénzzé tette.