Ha van valami, ami mindig is lenyűgözött minket, az a Brukenthal-palota. A Brukenthal-palota ősidők óta tanulmányozás, csodálat és vita tárgya. Akár a történelemre, akár a kultúrára gyakorolt hatása miatt, akár a mai társadalomban betöltött relevanciája miatt, a Brukenthal-palota továbbra is nagy érdeklődésre tart számot az akadémikusok, a szakemberek és a kíváncsiak körében. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Brukenthal-palota-hez kapcsolódó összes szempontot, az eredetétől a modern világra gyakorolt hatásáig. Reméljük, hogy egy alapos és gazdagító elemzéssel bővítjük tudásunkat és megértését a Brukenthal-palota-ről, és talán még olyan új szempontokat is felfedezhetünk, amelyek meglepnek bennünket. Csatlakozzon hozzánk ezen a lenyűgöző utazáson a Brukenthal-palota-en keresztül, és együtt megfejtjük titkait és jelentését. Ne hagyd ki!
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Brukenthal-palota | |
Elhelyezkedés | Nagyszeben Románia |
Alapítva | 1778 |
Látogatók száma | 403 555 (2015) |
Építési adatok | |
Építés éve | 1778–1788 |
Védettség | országos jelentőségű műemlék |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 24° 09′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 24° 09′ 02″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Brukenthal-palota témájú médiaállományokat. |
A Brukenthal-palota Nagyszeben híres barokk stílusú műemlék épülete a Nagypiac (Grosser Ring, Piața Mare) nyugati oldalán (4. sz.). 2004 óta a Nagyszeben történelmi központja helyszín részeként a világörökség javaslati listáján szerepel.
Samuel von Brukenthal építtette 1778–1788 között, miután Erdély kormányzójává választották, a középkori eredetű Klockner- és Offner-házak helyére. Építőmestere Franz Burger, épületszobrásza a kolozsvári Simon Hoffmeyer, kőfaragója Anton Hertzum volt. Főkapuzatát urnák, rozetták, füzérdíszek, a tölgyfából készült ajtószárnyakat a művészetek és a bőség jelképei (Minerva pajzsa és baglya, festőpaletta, bőségszaru) ékesítik, a kapu felett Brukenthal aranyozott címere látható. A kapubejáróba a bal oldalon beépítették a Petőfi/Rét utca (Wiesengasse, Strada Tipografilor) 4. számú házának (az ún. Hermann Wagner-ház) 1552-ből való kapukeretét, Thomas Lapicida munkáját. Samuel Brukenthal téli rezidenciáját az első emeleten alakították ki. Itt találhatóak a szalon, a fogadószoba, a vendégszobák és kabinetek. Utóbbiakat kínai festményeket utánzó tapéta, a zeneszobát faburkolat és keleti virágmintás tapéta borítja. Az ajtók fafaragványai közül nyolc Ovidius Metamorphosesének történeteit ábrázolja. A második emeleten helyezte el a báró fokozatosan gyarapodó műkincsgyűjteményét. (A képgyűjtemény alapjait 1759–1772 között Bécsben vetette meg.)
Végrendeletében Brukenthal az Evangélikus Egyházra hagyományozta az épületet és a gyűjteményt. 1817. február 25-én a gyűjtemény megnyílt a látogatók előtt. Képeit 1916 őszén, a román hadsereg támadása elől Budapestre menekítették, és csak 1919-ben kerültek vissza. 1946-ban államosították, a legértékesebb képeket a bukaresti Művészeti Múzeumba vitték – ezeket 2006-ban, Nagyszeben európai kulturális fővárosi éve alkalmából visszakapta. 2006-ban a múzeumot visszaítélték az evangélikus egyháznak.
A palota hátsó udvarából nyíló lakásban töltötte gyermekkorát Borsos Miklós.
Jelenleg a palota a Brukenthal Múzeum több részlegének az otthona: