A mai világban a Császár Ferenc (jogász) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok embert érdekel. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a mindennapi szempontokra gyakorolt hatása miatt, a Császár Ferenc (jogász)-nek sikerült felhívnia magára a figyelmet és vitát váltott ki különböző területeken. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk ebben a témában, elemezzük következményeit, és megértsük fontosságát a jelenlegi kontextusban. Ebben a cikkben a Császár Ferenc (jogász) különböző aspektusait vizsgáljuk meg, eredetétől és fejlődésétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
Császár Ferenc | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | kolgyári Császár Ferenc |
Született | 1807. július 9. Zalaegerszeg |
Elhunyt | 1858. augusztus 17. (51 évesen) Kerepes |
Munkássága | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | római katolikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Császár Ferenc témájú médiaállományokat. |
Kolgyári Császár Ferenc (Zalaegerszeg, 1807. július 9. – Kerepes, 1858. augusztus 17.) jogász, költő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Császár József csizmadia és Könczöl Anna fia volt. Apját gyermekkorában elveszítette. Anyja és rokona (Barényi Sándor) gondoskodása mellett Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen és Sopronban végezte iskoláit. 1822-ben a bencés rendbe lépett Pannonhalmán, ahol a költészet iránt érdeklődő ifjúra Guzmics Izidor nagy hatást gyakorolt. 1824-ben első éves bölcselet-hallgató volt, amikor kilépett a rendből. Tanulmányait Győrött folytatta és fejezte be, majd a veszprémi egyházmegyében állt szolgálatba, egyszersmind a gróf Draskovich fiúk nevelője volt. Később a pesti központi papnevelőben teológiát tanult, de innen is kilépett és jogot kezdett tanulni Pesten, majd Zágrábban. 1830. augusztus 30-án a pesti egyetemen szigorlatot tett.
Ugyanezen év november 5-én a fiumei gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom rendes tanára, majd 1832. március 30-án a fiumei kormányszéknél fogalmazó-gyakornok lett 200 forint fizetéssel, ahol 1836. november 18-áig működött. Tanári és a város érdekében végzett munkájáért 1833. július 7-én Fiume városa patricius tanácsosai közé vette föl. 1833-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1835-ben Zala megye táblabírájává választották. 1836. november 18-ától 1837. április 28-áig a fiumei királyi váltó-, kereskedelmi- és tengeri konzulátusi törvényszéknél iktatóként, azután szavazati joggal felruházott valóságos gyorsíróként (actuarius) dolgozott.
Az 1840-es évek elején a pesti váltó-feltörvényszék (?) ülnökévé, 1846. augusztus 31-én a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezték ki, ebben a minőségben 1849. június végéig maradt. Mialatt Vácon családja körében tartózkodott, az orosz hadjárat mindenéből kipusztította. 1850 szeptemberében az addig élvezett 3000 forintnyi hétszemélynöki fizetését letiltották, így beteg feleségével és hat kiskorú gyermekével jövedelem nélkül maradt. Értékes könyvtárát eladta és Pestre költözött, ahol ügyvédi gyakorlattal és irodalommal foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9-én levelező, 1847. december 23-án tiszteleti tagjává, 1853. március 14-én ügyészéül, a Kisfaludy Társaság pedig 1845. január 28-án tagjává választotta. Az akadémián Suhayda János mondott felette emlékbeszédet 1871. február 27-én.
Alkonyi, Barányi, Kövessy Kálmán, Tengery és Zádor.
Szerkesztette az Aradi Vészlapok című albumot (Pest, 1844.), Kliegl-könyvet (Uo. 1846.); a Pesti Naplót 1850. március 9-én alapította és annak kiadó-tulajdonosa volt június 30-áig; alapította és szerkesztette a Divatcsarnok c. szépirodalmi lapot 1855. január 5-étől 1858. augusztus 10-éig, a Törvénykezési Lapokat 1857. július 4-étől 1858. augusztus 14-éig és a Magyar Hölgyek Naptárát 1855–57-re Pesten.
Kiadta a Szépirodalmi Könyvtárt (Pest, 1850. Három füzet: Beszélyek a Pesti Napló tárcájából).
Néhány költeménye a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárába került. Benkő még egy színdarabját említi Francesca da Rimini, Silvio Pellico után ford., mely megvan a Nemzeti Színház könyvtárában. Levelei Czuczor Gergelyhez, Pest, 1844. márc. 11. a Figyelőben (XIX. 1885.), Guzmics Izidorhoz, Fiume, 1835. (Uo. XX. 1886.)
A Magyar Tudományos Akadémia 1832. évi nagygyűlésén a fordításra kijelölt 71 színmű közül 31 fordítása érkezett be, ezek közül hármat tartottak érdemesnek a nyomtatásra, ezek egyike a Nőtlen philosophus Nota Alberttől. 1833-ban Pest vármegye játékszíni könyvtárában Titok c. eredeti darabja is volt. 1842. november 27-én a Magyar Tudományos Akadémia IX. nagygyűlésén Dessewffy Aurél gróf felett tartott emlékbeszédet. Költeményei, beszélyei, történelmi, jogi és vegyes cikkei saját lapjain kívül a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Tudományos Gyűjtemény (1826–27. Hunyadi János), Szépliteraturai Ajándék (1827.), Koszorú (1830. A titok, vígjáték), Rajzolatok (1835. Fiumei levél), Társalkodó (1833.), Athenaeum (1840–43.), Hírnök, Világ (1843.), Budapesti Árvízkönyv (1839–41.), Tudománytár (1839. Utazás a Quarneroi szigeteken), M. tud. Társ. Évkönyvei VI. 1840–42. (Emlékbeszéd gróf Dessewffy Aurél felett), Figyelmező (1840.), Közlemények (1841.), Literaturai Lapok (1841.), Nemzeti Almanach (1841–42.), Emlény (1841–44.), Kliegl-könyv (1842. Levelek Olaszországból), Regélő P. Divatlap (1842.), Honderű (1843., 1845–46.), Aradi Vészlapok (1844.), Szivárvány (1844.), Életképek (1843–46.), Der Ungar (1845. Lohn der Eifersucht c. elbeszélése német fordításban), Kisfaludy Társaság Évlapjai VII. (A sirokról, Foscolo Hugó költeménye. Beköszöntőűl 1845. nov. 8.), Losonczi Phönix (1851.), Hölgyfutár (1851.), Fáncsy-Album (1851.), Budapesti Viszhang (1852.), Családi Lapok (1852.), Vasárnapi Ujság (1854.), Magyar Akadémiai Értesítő (1854. 4. sz. Az egri érseki líceumban őrzött Dante-kódexet ismertette), Hölgyek Naptára (1855–57. Magyar királynők életrajza), Müller Gyula Nagy Naptára (1854–55. Műfordítások olaszból.), Délibáb (1856.), Délibáb Naptár (1857.), Erdélyi Muzeum (1857.), Kalauz (1857.) és saját lapjaiban.