Csatorna (vízépítés)

Mai cikkünkben a Csatorna (vízépítés) témáját fogjuk alaposan megvizsgálni, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki a társadalomban. Megismerjük annak eredetét, az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását, a különféle területekre gyakorolt ​​hatását és a megoldásra javasolt lehetséges megoldásokat. A Csatorna (vízépítés) egy összetett kérdés, amely különböző dimenziókat fed le, ezért alapvető fontosságú, hogy különböző nézőpontokból elemezzük a hatókörét, és olyan intézkedéseket fogadjunk el, amelyek hozzájárulnak a megértéséhez és végső megoldásához. Ebben a cikkben ennek a ma oly fontos témának a kulcsfontosságú aspektusaiba fogunk beleásni.

Nyugati-övcsatorna
Canal à Zaandam, Claude Monet (1871)

A csatorna olyan létesítmény, melyet a vízépítési gyakorlatban a belvíz-, az öntözővíz, az üzemi víz, ritkábban a szennyvíz elvezetésére, vagy hajózás céljából építenek.

A csatornák típusai

Belvízelvezető csatorna - Kóny

A lefolyástalan területek felszínén és a talajtérben összegyűlő, a település, az ipar, a közlekedés biztonsága szempontjából káros vizek összegyűjtésére, szabályozott levezetésére úgynevezett belvízelvezető csatornákat építenek. A többnyire; a földbe ásott mederkialakítású hálózat, amely a terep mélyvonulatán halad. Vonalvezetését a terepviszonyoktól függően alakítják ki. (A magasabban fekvő területről, az alacsonyabban fekvő felé irányítják a vizet.)

Az öntözőcsatorna a vízkivétel helyétől a főcsatornán, majd a mellékcsatornán halad, azután az osztócsatornán, végül az öntözőcsatornán kerül a vízfelhasználás helyére.

Általában a közterületek felszíne alatt elhelyezett fenékeséssel kialakított gravitációs, nyílt vízfelszínű, illetve túlnyomásos, zárt keresztmetszetű csatornák és műtárgyaik összefüggő rendszere. A hálózat lehet egyesített rendszerű vagy elválasztó rendszerű.

A csatornázás a vízgazdálkodás fontos része. Korszerű megvalósításának fontos előfeltétele a felszín alatti és feletti vizek tisztán tartása. Elősegíti az ivóvízellátás egészségügyileg megfelelő szintű biztosítását.

Az ún. elválasztott rendszer a csapadékvíz elvezetését az ipari és a házi szennyvíztől elkülönülő csatornahálózattal oldja meg.

Műszaki és közegészségügyi szempontból célszerű a vízellátás és a szennyvízcsatornázás egyidejű megvalósítása. Ezt nevezzük egyesített rendszernek. Az ilyen rendszerű csatornahálózatba a szennyvizet a házi és az ipari bekötő csatornán, valamint az útterület vízelnyelő aknához csatlakozó bekötőcsatornán vezetik le. A szennyvíz a különböző átmérőjű és esésű mellék-gyűjtőcsatornákon keresztül a főgyűjtőcsatornába folyik. Innen régebben a nyíltvizekbe szabadon beengedték. Ma azonban a szennyvíztisztító telepekre jut, ahol több szinten megtisztítják (fizikai szűrés, biológiai és kémiai tisztítás).

A csatornákat a vízszállítás módja szerint nevezhetjük gravitációs, vákuumos és nyomott rendszereknek.

A különböző rendszerek összehasonlítása:

Összehasonlítás Vákuumos rendszer Gravitációs rendszer
A cső vezetési helye Kis árokmélységben (fagyhatár alatt, kb. 1 méter). Kis átmérőjű polietilén cső. Mély árokban, ami lejt. Nagyobb csőátmérő.
Fektetési rugalmasság Alkalmazkodik a talajviszonyokhoz, terepadottságokhoz. Vonalvezetésben horizontálisan és vertikálisan mereven korlátozott. Csak völgyirányban folyik. Tisztítóakna szükséges!
Csőcsatlakozások Vízzáróan hegesztett csatlakozások. Rugalmas cső, nem reped. Tokokon, repedéseken szivárog. Hagyományos merev csövek.
Haladási sebesség A rendszer dugulásmentesen 6 m/s sebességgel működik A kis esés (3‰) miatt lerakódásra, eltömődésre hajlamos.

Hajózási csatorna

A Kieli-csatorna Németországban

Hajózási csatornának tekinthetünk minden mesterséges medrű folyóvizet. E létesítményeket használják a termőföldek belvízmentesítésére, öntözésre, vízellátásra, hajózásra és szerencsére egyre ritkábban szennyvízelvezetésre. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat, gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés. Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják.

Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i.e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az egyiptomiak ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették Pekingtől Hangcsouig, ami több mint 1750 km hosszúságú.

Jegyzetek

  1. Magyarországon napjainkra megvalósult majd 100%-an a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása vezetékes ivóvízzel.
  2. A hajózási csatornák kifejezést lerövidítve csatornákra, a 20. század első évtizedeitől használják.

Források

További információk

Commons:Category:Canal
A Wikimédia Commons tartalmaz Csatorna (vízépítés) témájú médiaállományokat.