A mai világban a Czabán Samu nagyon aktuális témává vált. A társadalom különböző aspektusaira jelentős hatással bíró Czabán Samu számos szakértő és tudós figyelmét felkeltette, akik igyekeztek megérteni hatását és következményeit. A Czabán Samu megjelenésétől napjainkig vitákat, vitákat és reflexiókat generált különböző területeken, beleértve a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a technológiát. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Czabán Samu jelenséget, elemezve annak eredetét, a jelenlegi fejleményeket és a lehetséges jövőbeli trendeket.
Czabán Samu (Czabán Sámuel) | |
Ugray György: Czabán Samu (Nagyszénás, 1960) | |
Született | 1878. február 17. Rozsnyó, Magyar Királyság |
Elhunyt | 1942. december 16. (64 évesen) Nagyszőlős, Magyar Királyság |
Álneve |
|
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | pedagógus politikus író újságíró |
Iskolái | Eperjesi Állami Tanítóképző Intézet (1897.) |
Sírhelye | Nagyszőlősi evangélikus temető |
Az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke | |
Hivatali idő 1912. április 3. – 1914 | |
Írói pályafutása | |
Jellemző műfajok | cikk hír tudósítás tanulmány gyermekszínmű |
Irodalmi irányzat | „szocreál” |
Első műve | Kertfalu (1930) |
Fontosabb művei | Utasítás a fonomimikai módszer alapján történő olvasás és írás tanításához (1935) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Czabán Samu (Czabán Sámuel) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Czabán Samu, egyes helyeken Czabán Sámuel (Rozsnyó, 1878. február 17. – Nagyszőlős, 1942. december 16.) pedagógus, a századforduló után kibontakozó szocialista tanítómozgalom egyik vezető alakja.
Czabán Samu 1878-ban látta meg a napvilágot a rozsnyói csizmadia kisiparos fiaként. 1897-ben kapott tanítói oklevelet Eperjesen, majd megkapta első (segédtanítói) állását az albertirsai nemzetiségi iskolában. Ezután több helyen is tanított (Miava: 1902–1906, Klopódia: 1906–1911, Nagyszénás: 1911–1914). 1912-ben lett az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke, ezt követően pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjai sorába lépett, ahol a felekezeti és községi iskolák államosítását követelte. Rebellis gondolataihoz először Nagyszénáson talált segítő partnereket, azonban egy sztrájk miatt 1914-ben izgatás vádjával ottani állásából elbocsátották, ezután óradíjasként működött Budapesten.
„ | Ez az ítélet nem csak nekem szól, hanem az igazi népkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nem csak a tanítói mozgalmakban vettem részt, hanem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásembereknek is, azoknak, akik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak. | ” |
– Czabán elbocsátásáról írt cikkéből (1914.) |
Miután kitört az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom, a Közoktatásügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. A központi intéző bizottságnak tagja. A tizedik ülésen, 1919. június 23-án felszólalt és javaslatot tett a Vörös Hadsereg és a közellátás ügyében. Itt arról beszélt, hogy a vidéki elvtársak minden nélkülözhető élelmiszert a központnak, Budapestnek, valamint a Vörös Hadsereg rendelkezésére bocsássák. A Tanácsköztársaság (Kommün) alatt elnöke volt a budapesti III. kerületi (Pacsirtamező utca 22/b) munkástanácsnak, tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása idején börtönbe került, majd 1921-ben a Felvidékre, (Csehszlovákiába) menekítették, ahol Beregszászon (Kárpátalja) telepedett le. A Csehszlovák Kommunista Párt munkájának aktív résztvevője volt. 1933-ban Új Korszak címmel kommunista szellemű tanügyi lapot indított. Ennek főmunkatársa Ilku Pál lett. Szerkesztette továbbá a Jó Barátom Kis könyvtára című gyermeklapot Samu bácsi álnéven. 1938-ban újfent elbocsátották állásából, nyugdíjazták. Kárpátalja visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el 1942-ben, cellájában.
Megítélése napjainkban ellentétekbe ütközik. Egyesek megvetik ideológiai nézetei miatt, mások tisztelik az oktatás terén elért eredményeiert. A hozzá kötődő települések azonban tisztelettel adóznak emléke előtt: