Ebben a cikkben elmélyülünk a Dallam lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát, és belemélyedve a mai társadalomra gyakorolt hatásaiba. A Dallam emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, vitát és elmélkedést váltva ki relevanciájáról és hatásáról. Ennek mentén elemezzük időbeli alakulását, valamint a különböző területekre gyakorolt hatását, a kultúrától a technológiáig. Hasonlóképpen azokra a kihívásokra és lehetőségekre fogunk összpontosítani, amelyeket a Dallam jelenleg jelent, és foglalkozunk a globalizált és folyamatosan változó kontextusban való fontosságával.
A dallam vagy melódia (gör. μελῳδία, melōidía, „énekel, kántál”) zenei hangok sorozata, amit a hallgató egyetlen egységként érzékel. A szó szoros értelmében a dallam a hangmagasság és a ritmus kombinációja, míg képletesen a kifejezés magába foglalhat más zenei elemeket, mint például a hangszínt. Úgy lehet tekinteni, mint az előteret, szemben a kísérettel a háttérben.
A dallam gyakran több zenei frázisból és motívumból áll, és általában ismétlődik az egész dalban, különböző formákban. Jellemzői a dallamos mozgás, a hangmagasság, illetve a hangok között eltelt időközök (elsősorban összekapcsolt vagy elválasztott), hangmagasság-tartomány, feszültség és feloldás, folytonosság és koherencia, ritmus és alak.
Tekintettel a dallam sok és változatos elemére és stílusára, „sok létező magyarázat egy adott stilisztikai modellre szorítkozik, és ezek is exkluzívak”. Paul Narveson azt állította 1984-ben, hogy a dallamos témák több mint háromnegyedét még nem tárták fel teljesen.
A korábbi századokban írt legtöbb európai zenében és a 20. század populáris zenéjében jelen vannak a dallam rögzített és könnyen észrevehető frekvenciamintái, a visszatérő események (gyakran időszakos és minden szerkezeti szinten), az ismételt időtartamok és az időtartamminták.
A 20. században komponált dallamok nagyobb hangterjedelmet használnak, mint a korábbi történelmi időszakok nyugati zenéje. Mialatt a diatonikus skálát még használják, a kromatikus skála széles körben lett alkalmazva. Kliewer szerint minden dallam alapvető eleme az időtartam, a hangmagasság, a hangszín, a textúra és a hangerő. Egy dallam különböző hangszínnel és dinamikával játszva is felismerhető.
Különböző zenei stílusok különbözőképpen használják a dallamot. Például: