Debreceni líciumfa
Ma elmerülünk a Debreceni líciumfa izgalmas világában, amely téma több millió ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Debreceni líciumfa kitörölhetetlen nyomot hagyott életünkben. Ebben a cikkben feltárjuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Debreceni líciumfa-et általános érdeklődésre számot tartó témává teszik, az eredetétől a mai relevanciáig. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Debreceni líciumfa szívébe, ahol felfedezheti titkait, mítoszait és valóságát, valamint mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, hogy alaposan fedezze fel a Debreceni líciumfa-et, és bővítse ismereteit ebben az izgalmas témában!
| Debreceni líciumfa | |
_-_panoramio.jpg) | |
| 2010 nyarán (Gyula Péter fotója) | |
| Típus | élő |
| Miről híres | botanikai ritkaság, öreg fa, egyháztörténeti emlék |
| Taxonnév | közönséges ördögcérna (Lycium barbarum) |
| Védettség | helyi jelentőségű természeti emlék |
| Védettség éve | 1976 |
| Kora | 200-250 éves |
| Ország | Magyarország |
| Földrajzi táj | Dél-Nyírség |
| Település | Debrecen |
| Hely | Kálvin tér (hrsz. 8327), a Múzeum utca sarkán |
| Kezelő | Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata |
| Törzskerület | 1,2 m |
 Debreceni líciumfa
Pozíció Debrecen térképén
| |
 é. sz. 47° 31′ 56″, k. h. 21° 37′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 56″, k. h. 21° 37′ 25″ | |
A debreceni líciumfa a debreceni református nagytemplom szomszédságában, az egykor püspöki palotaként funkcionáló épület előtt, a Múzeum utca és a Kálvin tér sarkán álló kis fa, a közönséges ördögcérna (Lycium barbarum, syn.: Lycium halimifolium) növényfaj egy példánya, ami Kálvin téri ördögcérna, Kálvin téri lícium vagy Kálvin téri Lycium néven Debrecenben a helyi jelentőségű védett természeti emlékek egyike; korábban a helyi jelentőségű védett természeti területek közé sorolták.
A 3,5 vagy 4-5 méter magasnak mondott fa a tövéből két vastag ágra osztódik, az elágazás alatt 1,2 méter törzskerületű (másutt csak 0,4 métert írnak), csavarodott törzsű. Habitusa egy 1940-ben készült képeslapon és egy 1965-ben kiadott, Debrecenről szóló útikönyvben található fotón egyaránt eltér a manapság láthatótól.
A debreceni líciumfa több szempontból is különleges és jelentős. Egyrészt botanikai ritkaság, mivel a közönséges ördögcérna példányai általában cserjeméretűvé nőnek meg, és csak nagyon ritkán érik el a fatermetet. Másrészt idős: vannak, akik korát közel 200 évesre becsülik, míg mások szerint már a 18. század közepén elültethették, s eszerint a fa mintegy 250 éves. Harmadrészt egyháztörténeti emléknek számít, valamint legenda is kapcsolódik hozzá. Negyedrészt pedig jelképe a református hit magyarországi meggyökeresedésének, történeti folytonosságának, és a világban szétszórt magyar reformátusságnak.
A líciumfához helyezett szövegtáblán az alábbi olvasható:[m 1]
| „ | Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa". Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola, Bálint pap vitázott egy Ambrosius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrosius letört egy líciumgallyat, és kacagva leszúrta a földbe, mondva: "Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!" És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium. | ” |
Története
Debrecenben azt a parókiát, amelyben Méliusz Juhász Péter lakott a 16. században, és amelyben Huszár Gál nyomdája is működött, 1740 körül lebontották. A Méliusz-ház helyére 1764-ben Szilágyi Sámuel püspök számára építették azt a lakást, amelynek kiskertjében nőtt az ördögcérnabokor, és idővel a ház ablakának késő barokk stílusú, Alsómecenzéfett, Ludwig Jakab műhelyében készített vasrácsaira fonódott. A 20. század fordulóján ezt az épületet is lebontották – helyén épült meg 1912-ben a püspöki palota, amit jelenleg lakóépületként használnak –, de a vasrácsot és a ráfonódott líciumfát meghagyták.
1939-ben a fa köré ellipszis alakban 22 cm magas műkőkerítést épített vitéz Poroszlai János szobrász, ennek azonban ma már nincs nyoma.
Az 1956-os forradalom idején, november 4. hajnalán a fiatal Mata János – aki akkor a debreceni egyetem hallgatója volt – és édesanyja szemtanúja volt, hogy az a szovjet harckocsi, amelyik egy sorozatot eresztett a Posta átjáró múzeum felőli oldalára, majdnem kidöntötte a líciumfát: a tank ugyan próbálta kikerülni, de fordulásakor a hátsó sarkával elérte és behorpasztotta az ablakrácsot, a rajta levő zománctáblát, és a fát is kissé elferdítette.
2003-ban geoládát helyeztek el a közelében.
2012-ben „Az év fája” címre jelölték Magyarországon, de a sok fa között nem került a döntőbe.
Legendája
A líciumfához kapcsolódó református legenda és hagyomány először egészében a debreceni Ferenczy családban fogalmazódott meg. A legenda a líciumfa születését a 16. századba, a reformáció korába helyezi, amikor a reformáció tanait követő Bálint pap[m 2] és a katolikus Ambróziusz (Ambrosius) kanonok a fa helyén folytatott hitvitát egymással. A hitvita előzménye az volt, hogy a Tisza vidékén is megjelenő reformáció hatására sokan áttértek a katolikus hitről az új hitre, s így tett a debreceni prior, Bálint pap is. Ennek eredményeképp a nagyváradi katolikus püspök a Rómát is megjárt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe, hogy nyilvános hitvitával az ottani reformáció híveit visszatérítse a katolikus hitre. A hitvita során a gyülekezet tagjai végül Ambróziusz mellé álltak, kivéve Bálint papot. A gyűlést követően a két pap továbbfolytatta a vitát útközben. Amikor a Paptava nevű mocsaras helyre értek, a vita hevében Ambróziusz egy közeli líciumbokorról letört egy vesszőt, s a földbe szúrta azzal, hogy „Akkor lesz a ti hitetekből valami, ha ez a dudva fává nő.” Erre Bálint azt felelte, hogy „Akkor fa lészen belőle.” A vessző aztán bokorrá, majd fává nőtt, s így a reformáció megerősödését és megszilárdulását szimbolizálja. A legendának azonban nincs hiteles történelmi alapja, mivel a fa kora közel 200-250 év, a hitvita pedig a hagyomány szerint a 16. században, azaz mintegy 470 éve zajlott.
A művészetben és a tudományban
Zoltai Lajos 1904-ben Az egyháztéri öreg líciumról címmel cikket írt a Debreceni Ujságba (4. évf., 7. sz.), majd 1914-es festményén ábrázolta a líciumfát is azon ház előtt, amit még 1764-ben építettek Szilágyi Sámuel püspök rezidenciájaként, és aminek a helyére került 1912-ben a püspöki palota.
Rapaics Raymund botanikus írt a fáról és a hozzá fűződő legendáról az Öreg fák, ősi legendák című cikkében (1929, Természettudományi Közlöny, 61. évf., 898. sz., 721-735. o.), valamint A magyarság virágai (1932) és a Magyar kertek (1940) című művében.
A debreceni születésű Szabó Magda is megemlíti A holtig haza: Debrecen című művében:
Fráter Erzsébet biológus a Mesés növények, növényes mesék (2010) című meséskönyvében ugyancsak leírja a fa legendáját.
Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regényének hatodik fejezetében is felbukkan a líciumfa:
| „ | HATODIK FEJEZET
amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt |
” |
| – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig | ||
Megjegyzések
- ↑ Az 1940-es változat kis mértékben eltért ettől: „Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Licium halimifolium –, vagy amint a magyar mondja: „ördögcérna”, „sem fű, sem fa”. Ebben a növésében természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformatio lánglelkű apostola Bálint pap vitázott egy Ambrozius nevű katholikus pappal. A vita hevében Ambrozius letört egy licium galyat és kacagva leszurta a földbe mondá: „Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!” Bálint pap rendületlen hittel válaszolt: „Akkor fa lesz belőle!” És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. Tény az, hogy a papi lakás, melynek ablakát beárnyékozta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és ebben nőtt a licium.” (Forrás: 1940 Debrecen, líciumfa. Tételfotót készítette: sass_melinda. darabanth.com. (magyarul) Budapest: Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft. (Hozzáférés: 2019. január 20.))
- ↑ Bálint papnak se a születési, se a halálozási időpontja nem maradt fenn, csak annyi ismeretes róla, hogy az 1500-as években élt, és 1536-ban Pápáról hozta magával Debrecen akkori földesura, Török Bálint (1527–1618). Bálint papot tartják Debrecen első reformátorának. (Forrás: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata – Varga József: Kálvin téri ördögcérna (Debrecen Város természeti emlékei). mandadb.hu (Magyar Nemzeti Digitális Archívum). (magyarul) Budapest: Forum Hungaricum Nonprofit Kft (Hozzáférés: 2019. január 20.))
Források
- ↑ Kálvin téri Lycium. termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2019. január 20.) (php)
- ↑ Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 24/2006. (VIII. 14.) rendelete a helyi jelentőségű természeti értékek védelméről: 2. melléklet. net.jogtar.hu. (magyarul) Budapest: Wolters Kluwer Hungary Kft. (Hozzáférés: 2019. január 20.) arch
- ↑ Védett természeti területek (Debrecen, Hajdú-Bihar megye). termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2019. január 20.) (php)
- ↑ Hajdú-Bihar megye helyi jelentőségű természetvédelmi területei. provertes.hu. (magyarul) Csákvár: Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (Hozzáférés: 2019. január 20.) (php)
- ↑ Ökológiai állapot-felmérő adatlap – Kálvin téri Lycium. provertes.hu. (magyarul) Csákvár: Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (Hozzáférés: 2019. január 20.) (pdf)
- ↑ a b c A Semfűsemfa legendája. nol.hu (Népszabadság Online). (magyarul) Budapest (2015. július 10.) (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b c "Se fű, se fa" iszalag Debrecenben. evfaja.okotars.hu. (magyarul) Budapest: Ökotárs Alapítvány (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b c d Priszter Szaniszló: A lícium (Lycium barbarum L., syn.: L. halimifolium Mill.) magyarországi története. (magyarul) Kitaibelia, IX. évf. 1. sz. (2004) 29 (25–30). o. ISSN 1219-9672 Hozzáférés: 2019. január 20. (pdf)
- ↑ a b Rapaics Raymund: Magyar kertek: A kertművészet Magyarországon. (magyarul) Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1940. 180–181. o. Hozzáférés: 2019. január 20. (pdf)
- ↑ Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata – Varga József: Kálvin téri ördögcérna (Debrecen Város természeti emlékei). mandadb.hu (Magyar Nemzeti Digitális Archívum). (magyarul) Budapest: Forum Hungaricum Nonprofit Kft (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b Mata János: 1956. november 4-e néma szemtanúja. bocskai-konyvtar.hu. (magyarul) Debrecen: MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára és Közművelődési Központja (2017. november 5.) (Hozzáférés: 2019. január 20.) arch
- ↑ 1940 Debrecen, líciumfa. Tételfotót készítette: sass_melinda. darabanth.com. (magyarul) Budapest: Darabanth Bélyegkereskedelmi és Numizmatikai Kft. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ Megyesi-Horváth Borbála: Kifaggattuk a cívisváros fáinak gondozóit. Fotó: Molnár Péter. haon.hu (Hajdú Online). (magyarul) Debrecen: Inform Média Lapkiadó Kft. (2018. május 12.) (Hozzáférés: 2019. január 20.) arch
- ↑ Győri L. János: A debreceni líciumfa legendája: Gondolatok a magyar református egységről. (magyarul) Kálvincsillag, 1. sz. (2010) 15–17. o. ISSN 2062-0624 Hozzáférés: 2019. január 20. (pdf)
- ↑ a b Győri János – Baráth Béla – G. Szabó Botond: Líciumfa. Fotó: Sereg Krisztián. reformacio.ma. (magyarul) Budapest: Magyarországi Református Egyház (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b Líciumfa, Debrecen. debrecen.varosom.hu. (magyarul) Csomád: MTT Media Kft. (Hozzáférés: 2019. január 20.) (html) arch
- ↑ B. Vl/b. 8. Kálvin tér (Egyház tér). In Papp József: Debrecen város birtokkatasztere 1924–1950. (magyarul) Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. 1997. 109 (108–109). o. = A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei, 23. ISBN 963-7238-15-8 Hozzáférés: 2019. január 20. ISSN 0133-8676
- ↑ 615. Líciumfa - ami "sem fű, sem fa" (GCLCFA). geocaching.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ Döntőbe nem került fák – 2012 (2. oldal). evfaja.okotars.hu. (magyarul) Budapest: Ökotárs Alapítvány (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ 4. Viola. In Rapaics Raymund: A magyarság virágai. (magyarul) 4 színes műmelléklettel, 14 fekete-fehér táblával és 125 szövegrajzzal illusztrálva. A Pesti Lloyd-Társulat Nyomdája nyomása. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1932. 84–85. o. Hozzáférés: 2019. január 20. (pdf) Az itt hivatkozott digitalizált változatban a 45. oldalon olvasható a legenda
- ↑ 1904. In Zoltai Lajos munkásságának bibliográfiája. (magyarul) A bibliográfiát Sőregi János: Dr. Zoltai Lajos élete és működése. Debrecen. 1942. c. munkája alapján kiadásra előkészítette: Módy György (Déri Múzeum). Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem. 1989. 17. o. ISBN 963-471-676-8 arch Hozzáférés: 2019. január 27. (pdf)
- ↑ dbkl: Az ősi cívisváros a tűzvészek korában. debrecenikepeslapok.blogspot.com. (magyarul) Debreceni Képeslapok (2016. május 17.) (Hozzáférés: 2019. január 26.) (html)
- ↑ dbkl: Amiket már csak régi fotókon láthatunk. debrecenikepeslapok.blogspot.com. (magyarul) Debreceni Képeslapok (2017. január 11.) (Hozzáférés: 2019. január 26.) (html)
- ↑ A holtig haza: Debrecen. In Szabó Magda: Kívül a körön. (magyarul) Borítóterv: Miklósi Imre. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 1980. 562 (557–579). o. ISBN 9-631517-79-9 Hozzáférés: 2019. január 20. (xhtml)
- ↑ A debreceni líciumfa. In Fráter Erzsébet: Mesés növények, növényes mesék. (magyarul) Rajzolta: Csíkszentmihályi Berta. Utánnyomás. Budapest: Scolar Kiadó. 2016. 42. o. ISBN 978-963-244-198-6