A mai világban a Divat olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a társadalomban betöltött relevanciája, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt, a Divat sokak érdeklődésére számot tartó témává vált. Ebben a cikkben a Divat-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől és fejlődésétől a különböző területekre gyakorolt hatásáig. Részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és világos és átfogó perspektívát nyújtani olvasóink számára.
A divat szó alatt általában egy adott kultúra vagy kor irányzatát értik, amely leggyakrabban az öltözködést, a protokolláris szokásokat és a társas érintkezés szabályait foglalja magába. A divat a legáltalánosabb értelemben a társas érintkezést irányító szokások rendszere.
Divatként szokásos hivatkozni az alábbi fogalmakra:
A divat az egyik hajtóereje a gazdasági fejlődésnek, mivel a divat által befolyásolt terület működő cégek haszonra tehetnek szert a divatos termékek/szolgáltatások révén. Ez ösztönzi a versenyt, amelynek során a divat időről időre illetve területileg változik. Mindez mozgásban tartja a gazdasági élet körforgását.
A divat más szempontból az emberi kultúra részének, az önkifejezés egyik eszközének tekinthető. Ez kiterjed az öltözködésre, az ember egyes használati tárgyaira, továbbá viselkedésére, társadalmi szokásaira, magatartási formáira is.
A divat ismét más szempontból – általános értelemben – a társas érintkezést és ezen belül az öltözködést irányító szokásokhoz való viszonyulást jelenti. Széles rétegeket mint fogyasztókat befolyásol. Ez nemcsak a divat követésére, hanem elutasítására is vonatkozik. A – gyakran sznob – konzumizmussal szemben felbukkant az antikonzumizmus.
A kifejezés (magyarul: gyors divat) arra az 1980-as években kialakult tendenciára utal, hogy a divatcikkeket (elsősorban ruhaneműket) gyártó cégek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban cseréljék ruhatárukat, hiszen ez a gyártók számára újabb és újabb megrendeléseket, ezzel üzleti hasznot eredményez. A fast fashion szellemében működő cégek nem a tartósság, hanem a „minél többet minél olcsóbban és minél gyorsabban” elvén működnek: pár hetente cserélődő kínálatukkal egyszerre teremtik és táplálják az igényt a folyamatos megújulásra. Olcsóságuk következtében a fogyasztók gyorsan túladnak rajtuk (kidobják, jobb esetben elajándékozzák), ha megjelennek újabb tetszetős darabok a kereskedelemben. Ezeket az általában olcsó, sokszor gyenge minőségű anyagokból készült, de mutatós, divatos termékeket legtöbbször ázsiai országokban varratják, ahol a nagyon rosszul fizetett munkások többnyire nagyon rossz körülmények között dolgoznak.
Ugyanakkor viszont ennek az a következménye, hogy a feleslegessé váló ruhaneműk jelentős része hulladékba kerül és ez a környezetszennyeződést növeli és közvetve az éghajlatváltozásra is negatív hatással van. Az Európai Unió Környezetvédelmi Ügynökségének (EEA) megállapítása szerint 2020-ban az Európai Unió lakossága fejenként kb. 15 kg ruhaneműt vásárolt, aminek következtében 11 kg korábban vásárolt ruhanemű vált feleslegessé és ennek kétharmada a szemétben végezte. A textilhulladék-mennyiség 2000 és 2014 között világszerte 60%-kal megnövekedett és ezt a fast fashion irányzat elterjedésének tulajdonítják. Egy ruhadarab átlagos élettartama Európában 2019-ben 5 év volt, holott akár 10–15 évig is hordható lett volna. Az EEA ezért arra szólítja fel az érintett szereplőket, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az időtálló és tartós termékek tervezésre és a környezetbarát anyagfelhasználásra – vagyis részesítsék előnyben a Slow Fashion irányzat követését.
A slow fashion (lassú divat) a folyamatos vásárlásra ösztönző fast fashion ellentéte. Lényege a jó minőségű alapanyagokból készített, lehetőleg egyedi tervezésű ruhák viselésére való törekvés. A slow fashion mozgalom 2008-ban indult Amerikából, eredetileg azzal a céllal, hogy hazai termékek vásárlására ösztönözzön az olcsó, de gyenge minőségű távol-keleti származású ruhadarabok helyett. A mozgalmat Európában 1986-ban Carlo Petrini indította el Olaszországban. A slow fashiont előnyben részesítő cégek időtálló, környezettudatos termékeket terveznek és gyártnak. A mozgalom legfőbb üzenete a környezettudatosság. Emellett a slow fashion hívei pénzt takaríthatnak meg, mert jó minőségű, tartós árucikket vásárolnak.
A fair fashion (tisztességes divat) irányzata arra törekszik, hogy olyan ruhadarabokat vásároljunk, amelyeket tisztességes körülmények között állítottak elő, vagyis olyan helyen, ahol a munkavállalókat tisztességes bánásmódban részesítik és tisztességesen megfizetik, biztosítják számukra a nemzetközileg elismert emberi jogokat, még a hátrányos helyzetű emberek számára is. Ez elsősorban a Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában működő ültetvényekre és gyártóüzemekre vonatkozik.
A tisztességes divatot kínáló vállalatok figyelembe veszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáit: az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka felszámolását, a gyermekmunka eltörlést és a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében a megkülönböztetés tilalmát.
A tisztességes divat népszerűsítésére alakult a Fair Wear (tisztességes ruházat) Alapítvány.
A hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye a Fashion Awards Hungary díjátadó gála. Az első díjátadóra 2004-ben került sor. Az elismerés évről évre egyre nagyobb értéket képviselt, majd a hazai divatszakma legrangosabb rendezvénye lett. Az első gála fővédnöke Zoób Kati divattervező volt.
A jelöltek közül a díjat és az azzal együtt járó szobrot az kapja, akit a legtöbbször jelöltek a divatélet vezető szakemberei a hozzájuk eljuttatott szavazólapon.
A szavazatok összeszámlálást ügyvéd hitelesíti.
A divattörténet (vagy viselettörténet, esetleg viselet- és divattörténet) a művelődéstörténet újabban előtérbe került diszciplinája.
„A divattörténet mint interdiszciplináris tudományág megközelítéséhez a történeti mellett művészettörténeti, szociológiai, néprajzi, esztétikai stb. tudás és szemlélet integrálása szükséges, ezt a sokszínűséget képviselik óráról órára a meghívott előadók. A női és férfidivat, valamint a népviseletek formáinak, viselési szokásainak változásai mögött társadalmi, gazdasági, hatalmi folyamatok, művészeti hatások állnak.”
Magyarországon a divattörténet tanulmányozása az elmúlt évtizedben élénkült fel. 2016-ban az ELTE Történeti Intézet és a Művelődéstörténeti Tanszék a témára fókuszáló kurzust szervezett. A kurzus oktatói F. Dózsa Katalin, Fábri Anna, Fülemile Ágnes, Simonovics Ildikó, Szatmári Judit Anna, Szentesi Réka és Vér Eszter Virág voltak.
Divat, kultúra, történelem – Divattörténeti tanulmányok címen jelent meg 2016-ban F. Dózsa Katalin – Szatmári Judit Anna – Szentesi Réka divattörténeti műve, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában.