Ebioniták
A mai világban a Ebioniták döntő szerepet játszik társadalmunkban. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Ebioniták állandó vita és elemzés tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ebioniták különböző aspektusait és a mindennapi életünkben betöltött relevanciáját. Az eredetétől a jelenlegi evolúcióig megvizsgáljuk, hogyan formálta a Ebioniták az általunk ismert világot. Ezenkívül mérlegelni fogjuk a jövőbeli következményeit, és azt, hogy miként változtathatja tovább társadalmunkat az elkövetkező évtizedekben.
Az ebioniták egy az 1. században keletkezett zsidókeresztény szekta tagjai, akik tagadták Jézus Krisztus istenségét, preegzisztenciáját, valamint szűzi születését.
A magukra használt ebionita név, amely a héber ebionim, szegények (אביונים) szóból ered, valószínűleg utalás a hegyi beszéd szegényeire is (vö. Mt 5-6). Írásaik (pl. az ebionita evangélium) csak töredékesen maradtak meg.
Történetük
Kr. u. 66–67-ben a Jordán folyó keleti partjára, Pellába menekült keresztényekből alakult Jeruzsálem zsidó háborút követő elpusztulása után. Szoros kapcsolatban álltak a qumráni esszénusokkal, akiknek 70 után megmaradt tagjai valószínűleg az ebionitákba olvadtak be.
Kelet-Jordániában követőik még a 7. században is éltek. A későbbi keresztény teológiára nem, az iszlámra viszont erős hatással voltak.
Tanaik
A valószínűleg többféle irányzatra oszló ebioniták tanairól főleg Szent Iréneusz, Tertullianus, Órigenész és Hippolütosz tájékoztat.
Tagadták Krisztusban a Fiú öröktől való létét (preegzisztencia) és szűzi születését. Szerintük Jézus csak ember volt, a megígért Messiás, és emberként is tér vissza a földre, hogy uralkodjék. Az üdvösséghez szükségesnek tartották a mózesi törvény követését és a vasárnap mellett megülték a szombatot is. Átvették a kelet-jordániai zsidó keresztelő szekták szokásait, a többszörös keresztséget, rituális mosdásokat, és elvetették a Szentírás nagyobb részét, főként Pál apostol leveleit nem fogadták el kánoninak. Egy „hamis részektől megszabadított” Pentateuchust használtak és egy átdolgozott Máté-evangéliumot.
A századok folyamán vallásukat zsidó és "pogány" nézetekkel keverték.
Jegyzetek
- ↑ "Ebionites". Encyclopædia Britannica
- ↑ Katolikus lexikon
- ↑ Jusztinosz: Párbeszéd a zsidó Trifónnal XLVII; Euszebiosz: Egyháztörténet, II 22, 2; Szent Jeromos: Epistula 112,13; Epiphaniosz: Panarion 29,7; Szent Ireneusz: Adversus Haeresis I 26,1; III 11,7 és 21; Hippolütosz: Refutatio VII 35; Tertullianus: Pergátló kifogás, XXXIII.
Források
- Magyar katolikus lexikon
- Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Szent István Társulat, Budapest, 2001. ISBN 963-361-282-9 42. o.
- Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe. Szent István Társulat, Budapest. ISBN 963-361-049-4 261. o.
Kapcsolódó szócikkek
