A Eduardo De Filippo téma az évek során sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. Tartós hatása és jelentősége a mai társadalomban, a Eduardo De Filippo vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken. A kezdetektől a fejlődésig a Eduardo De Filippo a terület szakértőinek tanulmányozásának és elemzésének tárgya volt. Ebben a cikkben a Eduardo De Filippo-hez kapcsolódó különböző aspektusokat tárjuk fel, a történetétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy olyan témára, amely továbbra is sokak számára izgalmas és lenyűgöző.
Eduardo De Filippo | |
Eduardo De Filippo | |
Született | Eduardo De Filippo 1900. május 24. Nápoly |
Elhunyt | 1984. október 31. (84 évesen) Róma |
Állampolgársága | |
Házastársa | Dorothy Pennington (1928–1954) Thea Prandi (1956–1959) Isabella Quarantotti (1977–1984) |
Gyermekei | Luca De Filippo |
Szülei | Eduardo Scarpetta Luisa De Filippo |
Foglalkozása | író, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató |
Tisztsége | Senatore a vita (1981. szeptember 26. – 1984. október 31.) |
Kitüntetései | |
Sírhelye | Campo Verano |
Eduardo De Filippo aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduardo De Filippo témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Eduardo De Filippo (Nápoly, 1900. május 24. – Róma, 1984. október 31.) olasz drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató.
Szülei Eduardo Scarpetta (1853–1925) olasz színész és Luisa De Filippo voltak. Két testvérével, Titina De Filippóval (1898–1963) és Peppino De Filippóval (1903–1980) együtt színi pályára lépett. Hármuk közül Eduardo bizonyult a legsokoldalúbb, a legszínesebb egyéniségnek. Tanulmányai elvégzése után különböző társulatoknál szerepelt, majd 1931-ben megalakította önálló együttesét, la compagnia del Teatro Umoristico "I De Filippo" néven, amellyel 1963-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1932-ben lépett először kamera elé, 1939-től rendezett filmeket. 1981-től haláláig az olasz parlament tagja volt.
Színháza sajátos népszínház volt; darabjait többnyire maga írta és a főszerepeket is ő alakította. Témái, figurái az egyszerű emberek, a kispolgárság világából valók. Problémáikat, mindennapos ügyes-bajos dolgaikat jellegzetes dél-olasz temperamentummal, dinamikus stílussal ábrázolta. Műfaja a melodráma, a szatíra és a bohózat keveréke volt. Színműveit szerte a világon, így Magyarországon is gyakran műsorra tűzik (Az én családom, Filumena házassága, Vannak még kísértetek). A saját produkciójában készült alkotásoknak rendszerint írója, rendezője, főszereplője volt egy személyben. Humora kesernyés, játékstílusa természetes volt. Alkotásaiban kritikusan ábrázolta a társadalmat, de haladó nézetei ellenére sem lépte túl polgári korlátait.
Némelyik művét nemcsak olaszul, hanem nápolyi nyelven is írta.
1928–1954 között Dorothy Pennington, 1956–1959 között Thea Prandi (1922-1961) olasz színésznő, 1977–1984 között pedig Isabella Quarantotti (1921–2005) olasz forgatókönyv-írónő volt a felesége. Leánya Luisa és fia Luca a második feleségétől születtek. Fia három hónappal harmadik házasságkötése után tette nagyapává.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28.