Epifiton
Ez a cikk a Epifiton témával foglalkozik, amely nagyon fontos és érdekes a társadalom különböző területei számára. A Epifiton olyan téma, amely széles körű vitát váltott ki, és az évek során számos ember érdeklődését felkeltette. Ennek a cikknek a célja a Epifiton-hez kapcsolódó különböző szempontok alapos elemzése, az eredetétől a mai hatásig. Hasonlóképpen, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk majd annak érdekében, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a jelentős témáról. Ezért ennek a cikknek az a fő célja, hogy átfogó és naprakész képet adjon a Epifiton-ről, hogy elősegítse a reflexiót és a kritikai elemzést ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatban.
Az epifiton (fán lakó) növények nem a talajon, hanem más növények (leginkább fák) lombkoronájában, vagy sziklákon élnek. Elsősorban a trópusi esőerdőkben használják ki így az ottani jobb fény- és csapadékviszonyokat. Legtöbb fajuk a zuzmók, a mohák, a páfrányok, a orchideafélék, kaktuszfélék vagy a broméliafélék stb. közé tartozik. Tápanyagaikat és a vizet a támasztékul szolgáló növény korhadó kérgéből, valamint a leülepedő porból, levélrózsáikba (Bromeliaceae) hullott falevelekből és más szerves anyagból (állatok ürüléke) veszik föl. Magyarország szegényes epifiton-flórája néhány zuzmó- és mohafajből, valamint a félélősködő fagyöngyből és a fakínnak is nevezett sárgafagyöngyből áll.
Típusok:
- kortikol – kéreglakó
- ramikol – áglakó
- epifil – levéllakó
- Lithofil - sziklalakó
Források
