Ernie Kovacs
A Ernie Kovacs témája nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Ernie Kovacs-et évtizedek óta tanulmányozzák és kutatják különböző területek szakértői. Következményei széleskörűek, és hatása a mindennapi élet számos területére kiterjedt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ernie Kovacs különböző dimenzióit, elemezve eredetét, fejlődését és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk a szakértők és akadémikusok véleményét a Ernie Kovacs-ről, valamint annak hatását olyan szektorokra, mint a gazdaság, a kultúra és a politika.
| Ernie Kovacs | |
 | |
| Ernie Kovacs 1956-ban saját televíziós műsorának felvételekor | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1919. január 23. Trenton |
| Elhunyt | 1962. január 13. (42 évesen) Los Angeles |
| Sírhely | Forest Lawn Memorial Park |
| Házastársa | Bette Lee Wilcox (1945–52) Edie Adams (1954–62) |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Trenton Central High School |
| Aktív évek | 1949 - 1962 |
| Díjai | |
| Emmy-díj | 1962 |
| További díjak |
|
| Ernie Kovacs IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ernie Kovacs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ernest Edward Kovacs (Trenton, 1919. január 23. – Los Angeles, 1962. január 13.) magyar származású amerikai komikus és színész. Kovacs gátlásoktól mentes, gyakran rögtönzésekre épülő és a vizuális megjelenítés határait feszegető komikus stílusából számos televíziós program merített ötletet, még jóval a halálát okozó, tragikus autóbalesete után is. Olyan ikonikus és változatos műsorokra gyakorolt hatást, mint a Rowan & Martin's Laugh-In, a Saturday Night Live (SNL), a Szezám utca, és a közkedvelt tv-s házigazdák, David Letterman és Craig Ferguson is példaképnek tekintik. Chevy Chase 1976-ban, az SNL-ért kapott Emmy-díj átvételekor külön köszönetet mondott Kovacsnak, illetve az 1982-ben megjelent, Ernie Kovacs: Television's Original Genius („a televíziózás eredeti géniusza”) című dokumentumfilmben is magasztalta Chase a munkásságát.
Kovacs a képernyőn és azon kívül is várhatóan a legváratlanabb dolgokkal állt elő; selyemmajmokat tartott háziállatként és egy philadelphiai élő show-műsorban egy jaguárral is birkózott. Mikor a WABC (AM) kora reggeli rádióadását, majd az NBC tv-csatorna szintén reggeli műsorát csinálta, egyedül kellett megreggeliznie, mert az indulásakor felesége, Edie Adams még bőven aludt esti Broadway-n való fellépései okán. Erre Kovacs felbérelt egy taxisofőrt, aki egyben szakácsként két főre készített ételt, melyet a fuvar előtt közösen fogyasztottak el. Bár házastársával, Edie-vel együtt 1957-ben Emmy-jelölésben részesülhetett, haláláig formálisan soha nem ismerték el tehetségét. Az 1962-es Emmyt és a Directors’ Guild díját már az autóbalesete után osztották ki, és negyedszázaddal később került be a Televíziós Művészetek és Tudományok Akadémiájának Hírességek Csarnokába. 1986-ban a Rádiós és Televíziós Múzeum (ma Paley Center) kiállítást szervezett Kovacs munkáiból, The Vision of Ernie Kovacs címmel. A Pulitzer-díjas kritikus, William Henry III az alábbiakat írta róla a múzeum emlékkönyvébe:
Kovacs több volt, mint egy hiszékeny, önáltató bohóc. Ő volt a televízió első jelentős videóművésze. Ő volt a tv első szürrealistája… a legbátrabb és legkreatívabb írója. Ő volt… az első és talán egyetlen szerzőegyénisége. És egy géniusz volt. Kereskedelemből vett magyarázattal élve a géniusz az a vállalkozó… aki új módot talál, hogy pénzt keressen. Kovacsra sosem illett ez a leírás. Kovacs zsenialitása a művészet birodalmában rejlik. Ott az a géniusz, aki a közönséget arra sarkallja, hogy a világot egy új módon lássa.
Pályafutása váratlanul és tragikusan ért véget, amikor életét egy autóbalesetben elvesztette. Temetésén többek között Frank Sinatra, Jack Lemmon és Dean Martin vitték a koporsóját. Özvegyét, Edie Adamsot többek között Groucho Marx, George Burns, Jimmy Stewart, Charlton Heston és Jack Benny vigasztalta.
Művei
- Zoomar. Novel; Bantam Books, New York, 1959
- How to talk at gin; Doubleday & Company, Garden City, 1962
- T.V. medium rare; Transworld, London, 1961
- The Ernie Kovacs album; Columbia Records, 1976
- The Ernie Kovacs collection. Booklet; Shout Factory, Los Angeles, 2011
Jegyzetek
- ↑ O'Connor, John J.. „TV View: Ernie Kovacs: A comic to the medium born”, The New York Times, 1987. március 8.. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ O'Connor, John J.. „TV: Why Ernie Kovacs's humor grows with time”, The New York Times, 1982. november 17.. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Walley, David G.. The Ernie Kovacs Phile. New York City: Simon & Schuster, Inc., 202. o. (1987). ISBN 978-0-918282-06-4
- ↑ Chevy Chase, "The Unique Comedy of Ernie Kovacs," TV Guide, April 9, 1977, p. 39-40.
- ↑ Hofer, Stephen F.(2006). TV Guide: the official collector's guide, Bangzoom Publishers.
- ↑ Ernie Kovacs: Television's Original Genius. Internet Movie Database, 1982. november 17.
- ↑ A legeredetibb géniusz Ernie Kovacs, aki 15 évvel járt a közönség előtt, hetek.hu
- ↑ Lyons, Leonard: The Lyons Den. Reading Eagle, 1954. május 13. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Lyons, Leonard: Kovacs Would Wrestle Jaguars But Steered Clear Of the Gals. Lawrence Journal-World, 1962. január 20. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Mayhem in the A. M.-WABC ad for Ernie Kovacs radio show. Broadcasting, 1955. május 30. . (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Mercer, Charles. „Ernie Kovacs-Ambitious and Successful”, St. Petersburg Times, 1956. június 17. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Academy of Television Arts and Sciences Hall of Fame Inductees. Academy of Television Arts and Sciences, 1987. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
- ↑ Dudek, Duane: 'Vision of Ernie Kovacs' honors first video artist. Milwaukee Journal, 1986. június 16. . (Hozzáférés: 2010. július 17.)
- ↑ Iszákos magyar séfen dőltek a röhögéstől az amerikaiak, index.hu
- ↑ This Day in History: January 13th- The Corvair, Nader, and Ernie Kovacs, todayifoundout.com
További információk
- Ernie Kovacs Show – Sept 3, 1956, youtube.com
- Ernie Kovacs – Chef Miklos Molnar, youtube.com
- David G. Walley: Nothing in moderation. A biography of Ernie Kovács; Drake, New York–London, 1975