A Erza nyelv ma nagyon aktuális téma, mivel közvetlen hatással van életünkre. A történelem során a Erza nyelv tanulmányozás, vita és vita tárgya volt, és ez nem csoda, hiszen jelentősége tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Erza nyelv különböző aspektusait vizsgáljuk meg, elemezve a társadalom különböző aspektusaiban való részvételét. A keletkezésétől a jövőre való kivetítéséig, beleértve a kultúrára, politikára és gazdaságra gyakorolt hatását, egy olyan mélyreható elemzésbe fogunk beleásni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Erza nyelv jelentőségét a mai világban.
Erza эрзянь кель / erzäny kel | |
Beszélik | Oroszország (Mordvinföld, Nyizsnyij Novgorod, Csuvasföld, Uljanovszk, Szamara, Penza, Szaratov, Orenburg, Tatárföld, Baskíria), Örményország, Észtország, Kazahsztán |
Terület | Kelet-Európa, Dél-Szibéria, Belső-Ázsia |
Beszélők száma | 392 941 (a moksával együtt; 2010-es népszámlálás) fő |
Nyelvcsalád | Uráli nyelvcsalád Finnugor nyelvek Finn-permi ág Finn-volgai nyelvek |
Írásrendszer | Cirill |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Mordvinföld (Oroszország) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | Nincs |
ISO 639-2 | myv |
A Wikimédia Commons tartalmaz эрзянь кель / erzäny kel témájú médiaállományokat. |
Az erza nyelv (эрзянь кель, erzäny kel) finnugor nyelv, a moksa mellett a mordvin nyelv két fő ágának egyike, amelyet főleg Mordvinföld (az Oroszországi Föderáció köztársasága) északkeleti és északnyugati részén beszélnek, valamint az ezzel szomszédos Nyizsnyij Novgorod, Orenburg, Penza, Szaratov, Szamara és Uljanovszk területeken (oblaszt), valamint Csuvasföld, Tatárföld és Baskíria köztársaságokban is. Mintegy 260 000 beszélője van. Erza diaszpóra él Örmény- és Észtországban, Kazahsztánban és más posztszovjet utódállamokban is. A nyelvet jelenleg a cirill írásnak az orosz nyelvhez használt változatával írják, módosítások nélkül. Mordvinföldön hivatalos státuszt élvez a moksa és orosz nyelvvel együtt.
A nyelv az uráli nyelvcsaládba, a finnugor nyelvek közé tartozó finn-volgai nyelvek közé tartozik, a mordvin nyelv egyik ága; a másik a moksa, amelynek az erza közeli rokona, de fonetikájában, morfológiájában és szókincsében eltér tőle. A két nyelv beszélői önálló nemzeti öntudattal rendelkeznek és általában nem szeretik, ha mordvinként emlegetik őket. Az erzára a középkortól inkább az orosz, a moksára inkább a tatár nyelv hatott.
Az erza nyelv napját április 16-án ünneplik.
Labiális | Alveoláris | Poszt- alveoláris |
Palatális | Veláris | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|
plain | pal. | ||||||
Nazális | m | n | nʲ | ŋ | |||
Plozíva | zöngétlen | p | t | tʲ | k | ||
zöngés | b | d | dʲ | ɡ | |||
Affrikáta | zöngétlen | t͡s | t͡sʲ | t͡ʃ | |||
Frikatív | zöngétlen | f | s | sʲ | ʃ | x | |
zöngés | v | z | zʲ | ʒ | |||
Pergetett | r | rʲ | |||||
Approximáns | l | lʲ | j |
Példa minimálpárokra a /n/ és a /ŋ/ között
Sok más uráli nyelvhez hasonlóan az erzára is jellemző a magánhangzó-harmónia. A legtöbb szótőben magas vagy mély hangrendű magánhangzó van, és minden, középen magánhangzót tartalmazó toldaléknak két formája van, ami a szótő utolsó magánhangzójától függ. A mély hangrendű /a/ hangra, amely a -шка (ška) hasonlító esetragban és a prolatív -ка/-га/-ва (ka/ga/va) ragban van, nem vonatkozik a magánhangzó-harmónia.
A magánhangzó-harmónia szabályai:
Ha azonban a mély magánhangzót palatalizált mássalhangzó követi, nem érvényes a magánhangzó-harmónia, és a magas hangrendű rag használatos: кальсэ (kalʲse) „fűzfával”, ойсэ (ojse) „vajjal”. Ugyanígy, ha magas hangrendű szótőhöz mély hangrendű rag kapcsolódik, az ezt követő szótagok a mély hangrendet követik: велеванзо (velʲevanzo) „falvai szerte”. Így a magánhangzó-harmónia megsértése egyes szótöveknél (pl. узере (uzere) „balta”, суре (sure) „cérna”) a palatalizált mássalhangzóknak (ź) és (ŕ) köszönhető.
A modern erza ábécé az orosszal egyezik meg.
А /a/ |
Б /b/ |
В /v/ |
Г /ɡ/ |
Д /d/ |
Е /je/ |
Ё /jo/ |
Ж /ʒ/ |
З /z/ |
И /i/ |
Й /j/ |
К /k/ |
Л /l/ |
М /m/ |
Н /n/ |
О /o/ |
П /p/ |
Р /r/ |
С /s/ |
Т /t/ |
У /u/ |
Ф /f/ |
Х /x/ |
Ц /t͡s/ |
Ч /t͡ʃ/ |
Ш /ʃ/ |
Щ /ʃt͡ʃ/ |
Ъ /-/ |
Ы /ɨ/ |
Ь /◌ʲ/ |
Э /e/ |
Ю /ju/ |
Я /ja/ |
Az 1929 előtti ábécé egyes publikációkban tartalmazta a Ҥ (Ҥ ҥ) ligatúrát is (cf. Evsevyev 1928).
А /a/ |
Б /b/ |
В /v/ |
Г /ɡ/ |
Д /d/ |
Е /je/ |
Ё /jo/ |
Ж /ʒ/ |
З /z/ |
И /i/ |
Й /j/ |
К /k/ |
Л /l/ |
М /m/ |
Н /n/ |
нг /ŋ/ |
О /o/ |
П /p/ |
Р /r/ |
С /s/ |
Т /t/ |
У /u/ |
Ф /f/ |
Х /x/ |
Ц /t͡s/ |
Ч /t͡ʃ/ |
Ш /ʃ/ |
Щ /ʃt͡ʃ/ |
Ъ /-/ |
Ы /ɨ/ |
Ь /◌ʲ/ |
Э /e/ |
Ю /ju/ |
Я /ja/ |
ä /æ/ |
ə /ə/ |
1932-ben hivatalosan elfogadtak egy latin ábécét, melyet Anatolij Pavlovics Rjabov fejlesztett, de sosem használták:
A latin ábécének létezik egy másik változata is: