Eszeny

Az emberiség történetében a Eszeny alapvető szerepet játszott a társadalom fejlődésében. A Eszeny ősidők óta tanulmányozás, vita és csodálat tárgya, befolyásolja az egyének, közösségek és nemzetek döntéseit és cselekedeteit. Idővel a Eszeny bebizonyította, hogy képes jelentős változásokat előidézni a történelem folyamán, mind politikai, mind társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Eszeny jelentőségét és hatását a mai világban, elemezve a relevanciáját a különböző területeken és az állandó jelenlétét az emberek mindennapi életében.

Eszeny (Есень)
Művelődési ház
Művelődési ház
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségCsap község
Rangfalu
Alapítás éve1270
Irányítószám89461
Körzethívószám3127
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Terület0,032 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″48.392778°N 22.273056°EKoordináták: é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″48.392778°N 22.273056°E
Eszeny (Kárpátalja)
Eszeny
Eszeny
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Eszeny témájú médiaállományokat.

Eszeny (ukránul: Есень , korábban Яворове ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban, közvetlenül a magyar–ukrán határ mellett.

Földrajz

Munkácstól 35 km-re nyugatra, Ungvártól 25 km-re délre a Tisza jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. Az Ungvári járás délnyugati részén terül el. Északon határos Csappal, keleten Tiszaújfaluval, délen Szalókával, nyugaton pedig az államhatárral. A község a Kárpátaljai-alföld délnyugati részén terül el, a Tisza jobb partjának hordalékos teraszain.

Eszeny a peripannon törészónán fekszik, ami határt képez a Pannon-medence és a Kárpátaljai-síkság között. Prealpi aljzat komplexumát variszkuszi eredetű gránitoidák alkotják. Erre mezozoos mészkövek települtek több száz méter vastagságban, e képződmények az alpi tektonofázis hatására mélybe zökkentek. A mai felszínt a Tisza alakította ki.

A Kárpátok északkeleti-délnyugati csapású keresztirányú völgyei a pliocénben kezdtek kialakulni. Így ez időtől számítható Eszeny környékének feltöltődése is, mivel a Tisza allúviumán fekszik. Uralkodó formák a folyóhátak és a kisebb teraszok.

A község területén többféle talajtípust figyelhetünk meg. A Tisza mentén a folyó gyakori áradása következtében alluviális talaj alakult ki. A községhez tartozó területek nagy részén réti-mocsári talaj található. Viszonylag magas a talajok humusztartalma.

Vízrajz

Nyugaton a község a Tiszával határos, északon pedig a Szernye-csatornával, amely Eszenynél torkollik a Tiszába. A községtől kb. 8–9 km-re folyik a Latorca.

Éghajlat

A község az éghajlati viszonyokat illetően a mérsékelt éghajlati öv atlanti-kontinentális éghajlati területének délnyugati alegységéhez tartozik. Télen itt túlsúlyban vannak azok az éghajlati jellemzők, amelyeket a sarki front ciklonjai idéznek elő. Ezek a légtömegek délről nyugat felé áramlanak és a község fölé érve erősen lehűlnek, de mégis észrevehetően csökken itt a téli hatás. Nyáron a légtömegek áramlása az Azovi-anticiklon és a magas nyomású területek hatásának van alárendelve. A tavaszi évszak általában február utolsó harmadában köszönt be, de ez még nem a végleges tavasz. Ugyanis gyakoriak a lehűlések: éjjelenként még áprilisban és májusban is előfordulnak talaj menti fagyok. Az ősz októbertől kezdődik és néha decemberig is eltart. Egyes években még a december is enyhe, viszonylag meleg. Az évi középhőmérséklet 9,7 °C, a csapadék 665 mm, a levegő páratartalma átlagosan 67%-os.

Élővilág

Valamikor a község területe az erdőssztyeppes övezethez tartozott, ahol sztyeppes térségek váltakoztak lomblevelű ligeterdőkkel, de ezeket az erdőket mára már kiirtották, csak a Szernye-csatorna jobb partján maradt meg egy kisebb, pár hektáros erdőfolt, amelyet többségében tölgy alkot. A folyók mentén csipkebogyó, akác, fűz, nyárfa honos. A legelőkön néhol megmaradt a sztyeppes fűtakaró. Sok a rágcsáló: az egér, a patkány, a hörcsög és a nyest. Néha a ragadozók közül rókával is találkozhatunk. A vadnyulak száma évről évre jelentősen ingadozik.

Nevének eredete

Neve a magyar Esze személynévből ered.

A „Mic bán legenda” a következőképpen meséli el: „Történetünk egyik legnépszerűbb és egészen folklorisztikussá vált mendemondája a Mic bán család története. Szamosközy István és Alvinczy Péter jegyezte föl a hagyományt, mely szerint a XIII. század elején élt egy Mic bán, másként Simon nevű magyar úr, kinek felesége legyalázott, és elűzött egy koldusasszonyt, a miért három iker gyermek anyja. Bujaság jelének ítélte ezt a bő áldást. Isten ezért azzal büntette meg Mic bánnét, hogy egy év múlva hét fia született egyszerre. Szégyenében hat gyermekét egy vén asszonyra bízta, hogy veszsze el őket. A férj azonban fölfedezte a dolgot, a hat fiút titkon fölnevelte s mint felnőtt ifjakat vitte anyjuk elé. A néplegenda nevekkel nem igen törődik, de a tudományos szintű följegyzés megőrizte ama családok nevét is, a melyeknek a hét Mic bán-fiú lett az ősatyja; ezek a Csapy, Bocskay, Szürthey, Soós, Ráskay,Eszenyi és Kövesdy családok.

Történelem

1270-ben Ezen, 1414-ben Kysezen néven nevezik.

Már az Árpád-korban lakott hely. A hagyomány szerint a tatárjárás után egy sánccal övezett erődítmény épült itt, amely valószínűleg 1676 után pusztult el. 1358-ban a Baksa nemzetségbeli Simon pálos kolostort alapított itt. 1411-ben a Csapi család volt birtokosa.

A pálosokat a 17. században az új református hitű birtokos Csapy Ferenc űzte el. Református temploma a kolostor anyagából épült 1794-ben, tornya 1812-ben készült el. 1815-ben és 1904-ben felújították.

1910-ben 2013, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szabolcs vármegye Tiszai járásához tartozott. Ma 1789 lakosának 92%-a magyar.

Közlekedés

A települést érinti a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal. A falutól délnyugatra található a csak teherforgalom számára használható Tiszaszentmárton–szalókai vasúti Tisza-híd.

Jegyzetek

  1. a b (ID. BAKURA SÁNDOR, 1991)
  2. (F. D. ZASZTAVNIJ, 2004)
  3. (P. O. MASZLJAK, P. H. SISCSENKO, 2000)
  4. Tóth Béla: Mendemondák (A világtörténet furcsaságai). (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)

Források

  • Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
  • Ukrajna Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Matematika és Természettudományi Tanszék
Bakura Sándor, III. évfolyamos, földrajz szakos hallgató
Eszeny komplex társadalom- és gazdaságföldrajzi jellemzése
Évfolyammunka
Témavezető: Fodor Gyula, főiskolai tanár
Beregszász – 2006

  • ID. BAKURA SÁNDOR, 1991, Az Avangard kolhoz földrajzi- és gazdaságföldrajzi jellemzése. diplomamunka, Luck.
  • BOTLIK JÓZSEFDUPKA GYÖRGY, 1991, Ez hát a hon. Patent Könyvkiadó Vállalat, Ungvár.
  • BOTLIK JÓZSEF – DUPKA GYÖRGY, 1993, Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest.
  • KOVÁCS SÁNDOR – BAKURA SÁNDOR, 1996, Kirándulások a Kárpátok alján és bércein. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest.
  • KOVÁCS SÁNDOR, 1999, Kárpátaljai útravaló. Püspöki Kiadó, Budapest.
  • P. O. MASZLJAK, P. H. SISCSENKO, 2000, Ukrajna földrajza: Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit Kiadó, Lviv.
  • F. D. ZASZTAVNIJ, 2004, Ukrajna természeti földrajza: Tankönyv az általános oktatási rendszerű középiskolák 8. osztálya számára. „Szvit”, Lviv.
  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X