Exhumálás
Ma a Exhumálás témája rendkívül fontos, és emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a mai relevanciája, akár egyszerűen lenyűgöző története miatt, a Exhumálás állandó vita tárgyává vált. A kezdetektől a lehetséges jövőbeli következményekig a Exhumálás izgalmas témának bizonyult, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ebben a cikkben a Exhumálás különböző aspektusaiba fogunk beleásni, elemezve annak eredetét, fejlődését és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit.
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
Az exhumálás a. m. a halott kiásása (latinul: exhumatio) rövidebb-hosszabb idővel az emberi holttest vagy maradványainak eltemetése után azonosítási vagy bűnügyi okból, vagy más helyen (esetleg díszsírban) történő elhelyezése végett történő kiásását jelenti.
Története
Fenti okokból már az ókorban is hajtottak végre exhumálást, amikor a holttest nem hamvasztás után került eltemetése helyére.
Magyarországon
Az exhumálás hazánkban a 19. század végén csakis közigazgatási hatósági engedély alapján történhetett; megtagadandó volt az engedély, ha a kiásás közegészségügyi veszéllyel járónak látszott (1876. XIV. tc. és 1875. évi 25194. sz. belügyminiszteri rendelet). Hogy ki rendelheti el a halott kiásását a büntető bírói- vagy rendőrhatóság, azt a büntetőeljárás és előnyomozásra fennálló szabályok határozzák meg.
Források
Kapcsolódó szócikkek
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |