Félgyarmat
A jelen cikkben a Félgyarmat megközelítést innovatív és aktuális nézőpontból tárgyaljuk, hogy az olvasó teljes és naprakész képet kapjon a témáról. A Félgyarmat által lefedett különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak eredetét, időbeli alakulását, valamint mai relevanciáját. Ezen túlmenően a témában különböző nézőpontok és szakértői vélemények kerülnek bemutatásra, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító betekintést nyújtsanak a Félgyarmat-be. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Félgyarmat-el kapcsolatos lehetséges jövőbeli trendeket, hogy olyan jövőképet adjunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse a téma fontosságát és hatását a jelenlegi társadalomra.
A félgyarmatok az imperialista gyarmatosítás időszakában létező, csak formálisan független államok, amik egy vagy több nagyhatalom teljes politikai uralma és gazdasági kizsákmányolása alatt álltak. Ilyen módon átmeneti állapotban voltak a gyarmatok és a független államok között. A fogalom elsősorban a 19. század második és a 20. század első felére használatos.
A szó eredete
A félgyarmat kifejezést először Lenin használta 1916-ban Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című munkájában, majd a Kommunista Internacionálé, ezért sokan marxista terminológiának tekintették, de később széles körben elterjedt.
Jellegzetes példái
Általában olyan államok kerültek ebbe a helyzetbe, amelyeknek nagy hagyományokkal rendelkező belső államhatalmi struktúrájuk volt, de nem tudtak sikeresen ellenállni a gyarmatosító hatalmak politikai, gazdasági és katonai nyomásának, ezért egyenlőtlen szerződéseket kényszerítettek rájuk, koncessziókat szakítottak ki területükből. Gyakran az imperialista államok versengése is hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához, mivel egymást akadályozták egy-egy értékes terület teljes alávetésében.
A félgyarmati helyzetben lévő államok legjellegzetesebb példái Kína az ópiumháborúk és 1949 között, Perzsia és Sziám. Hasonló helyzetbe került „Európa beteg embere”, a felbomló Oszmán Birodalom a török köztársaság kikiáltásáig, Szaúd-Arábia a két világháború között, valamint a latin-amerikai államok nagy része.
A félgyarmati helyzet és a neokolonializmus között a hasonlóság mellett lényeges különbségek is vannak: a félgyarmati rendszer az erős, terjeszkedő imperializmus korában alakult ki, a neokolonializmus pedig a gyarmati rendszer bomlásának a terméke volt.
Források
- ↑ FOL: Kende István (főszerkesztő): Fejlődő országok lexikona. Budapest: Akadémiai. 1973. ISBN 0319001334305
További információk
- Ernest Mandel, "Semicolonial Countries and Semi-Industrialised Dependent Countries", New International (New York), No.5, 1985, pp. 149–175).
- Stanley L. Engerman & Kenneth L. Sokoloff, Colonialism, inequality, and long-run paths of development. Cambridge, MA : National Bureau of Economic Research, 2005.
- Donald Denoon, Settler Capitalism: The Dynamics of Dependent Development in the Southern Hemisphere. Oxford University Press, 1983.
- The Communist International, 1919-1943; documents, selected and edited by Jane Degras. Oxford University Press, 1956-65.
- Michael Löwy, The politics of uneven and combined development. Verso.
- Ronald H. Chilcote, Imperialism: Theoretical Directions.
- Ronald H. Chilcote, The Political Economy of Imperialism.
- Ronald H. Chilcote, Dependency and Marxism: Toward a Resolution of the Debate.