Ha van valami, ami mindig is lenyűgözött minket, az a Felix Bloch. A Felix Bloch ősidők óta tanulmányozás, csodálat és vita tárgya. Akár a történelemre, akár a kultúrára gyakorolt hatása miatt, akár a mai társadalomban betöltött relevanciája miatt, a Felix Bloch továbbra is nagy érdeklődésre tart számot az akadémikusok, a szakemberek és a kíváncsiak körében. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Felix Bloch-hez kapcsolódó összes szempontot, az eredetétől a modern világra gyakorolt hatásáig. Reméljük, hogy egy alapos és gazdagító elemzéssel bővítjük tudásunkat és megértését a Felix Bloch-ről, és talán még olyan új szempontokat is felfedezhetünk, amelyek meglepnek bennünket. Csatlakozzon hozzánk ezen a lenyűgöző utazáson a Felix Bloch-en keresztül, és együtt megfejtjük titkait és jelentését. Ne hagyd ki!
Felix Bloch | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1905. október 23. Zürich |
Elhunyt | 1983. szeptember 10. (77 évesen) Zürich |
Ismeretes mint |
|
Házastárs | Clara Gertrud Leonore Misch |
Gyermekek | Ruth H. Bloch |
Iskolái | |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | ETH Zürich Lipcsei Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Munkahelyek | |
Stanford Egyetem | elméleti fizika professzora (1934) |
Los Alamos National Laboratory | kutató |
Más munkahelyek | CERN (igazgató, 1954–1955) |
Jelentős munkái | NMR, Bloch fal, Bloch gömb, Bloch-tétel, Bloch egyenlet, Bethe-Bloch formula |
Szakmai kitüntetések | |
Fizikai Nobel-díj (1952) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Bloch témájú médiaállományokat. |
Felix Bloch (1905. október 23. – 1983. szeptember 10.) svájci fizikus, aki kivándorlása után főként az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. 1952-ben Edward Mills Purcellel megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses magrezonancia felfedezéséért folyadékokban és szilárd anyagokban.
A svájci Zürichben született, a zsidó származású Gustav Bloch és Agnes Mayer gyermekeként. Tanulmányait itt kezdte, majd a Zürichi Műszaki Egyetemen folytatta. Kezdetben mérnöknek tanult, de hamarosan átváltott a fizika tanulmányozására. Zürichben folytatott tanulmányai során az ETH-ban Peter Debye és Hermann Weyl, a szomszédos Zürichi Egyetemen pedig Erwin Schrödinger előadásain és gyakorlatain vett részt. Ezeken az előadásokon egyik hallgatótársa Neumann János volt.
1927-ben szerzett diplomát, majd fizikai tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta Werner Heisenberg irányításával, ahol 1928-ban megszerezte doktorátusát. A továbbiakban megmaradt az európai akadémiai körökben, Zürichben Wolfgang Paulival, Koppenhágában Niels Bohrral, Rómában Enrico Fermivel dolgozott, majd visszatért Lipcsébe, ahol magántanárként alkalmazták.
1933-ban, közvetlenül Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Németországot, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1934-ben a Stanford Egyetemen kezdett dolgozni, ahol ő lett az elméleti fizika első professzora. 1939-ben megkapta az Amerikai Egyesült Államok állampolgárságát.
A második világháború alatt a Los Alamos National Laboratoryban atomenergiával kapcsolatos kutatásokat végzett, majd innen visszavonult és a Harvard Egyetem radarprojektjébe kapcsolódott.
A háború után a nukleáris indukció és a mágneses magrezonancia kutatására koncentrált, melyek a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) alapjait képezik. 1946-ban kidolgozta a Bloch-egyenleteket, melyek az atommagok magnetizációjának időbeli lefolyását írják le. 1952-ben Edward Mills Purcell-lel együtt megkapták a fizikai Nobel-díjat „új utak és módszerek a nukleáris mágneses precíziós mérésekben” című munkájukért. 1954–1955 között egy évig a CERN első igazgatója volt. 1961-ben a Stanford Egyetem Max Stein professzora lett.