Film noir

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A film noir („fekete film”) filmstílus, amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban. Gyakran hivatkoznak rá önálló, a bűnügyi filmnek alárendelt műfajként.

Hollywood klasszikus film noir időszakát általában az 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé teszik. Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot, melynek gyökerei a német expresszionista fényképezésig nyúlnak vissza, míg sok történet és klasszikus noir szemléletmód Amerikában a nagy gazdasági világválság idejének krimi iskoláiból származik.

Az első film noir-nak John Huston A máltai sólyom (1941) című filmjét tekintik, amely Dashiell Hammett azonos című regényének harmadik, legjobban sikerült adaptációja. Itt debütált Humphrey Bogart elegánsan cinikus magándetektív karaktere, amely ma már a műfaj egyik kulcsfigurája. A klasszikus film noir utolsó alkotásának Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjét tartják.

A narrációt sokan a műfaj legjellegzetesebb eszközének tekintik, ahogyan a (smooth) jazz és a neonfényekben fürdő városi látképet is. Ezek a stílusjegyek azonban leginkább az 1980-as évek nagy tisztelgései és műfaji paródiái miatt épültek be a mai köztudatba. A flashback ugyan a legtöbb klasszikusban nem található meg, azonban a Mildred Pierce (1945) című filmnek köszönhetően ma már a műfaj egyik legjellemzőbb fogásának tekintjük.

A film noir előzményei

Társadalmi háttér

• kiábrándulás az "amerikai álomból"
• az amerikai férfiak bevonultak a hadseregbe az első világháború idején, a nők otthon maradtak, és átvették a férfias szerepköröket is – az elcsábított nő figurájából így alakult ki az erős, öntudatos, férfias és mégis csábító asszony képe
• a filmek maró társadalomkritikát is megfogalmaztak

Filmes gyökerek

• német expresszionizmus (F. W. Murnau: Nosferatu, 1922; Fritz Lang: M – Egy város keresi a gyilkost, 1931), amelyet az első világháború elől az Egyesült Államokba vándorolt filmesek hulláma vitt át új hazájába
• az 1930-as évek gengszterfilmjei, amelyek kóborló banditákat vesznek pártfogásukba, a bűnözés társadalmi gyökereit keresik
• a kortárs francia filmek lírai realizmusa (ld. Julien Duvivier: Pépé, le Moko, 1937; Marcel Carné: Le jour se lève, 1939)

Irodalmi gyökerek

A film noir idején virágzott a detektívregény műfaja: elsősorban Dashiell Hammett, Raymond Chandler, James M. Cain és Cornell Woolricht (utóbbi George Hopley és William Irish álnéven is publikált) bestsellerei, főszerepben híres detektívekkel, Sam Spade-del, Philip Marlowe-val és társaikkal. A detektívregényeket akár többször is filmre adaptálták, íróik maguk is gyakran forgatókönyvíróvá váltak.

A klasszikus film noir stílusjegyei

Hangulat

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A film noir műfajba sorolható film hangulata általában borongós, baljóslatú, amit az éles árnyékok és a hozzá tartozó, szinte állandóan hallható háttérzene is felerősít. Gyakori történetszál egy bűnügyi eset nyomozása, a szereplők sötét titkainak felszínre kerülése. Fontos szereplő lehet a (magán)nyomozó, a végzet asszonya, illetve a pszichopata gyilkos. Az átlagosnál sűrűbben szerepel valamilyen fogyatékkal élő személy, aki lehet áldozat, vagy elkövető is, de többnyire inkább fontos tanú.

Sajátos hely- és időviszonyok

A film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból (Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjében ez többször is megtörténik). A belső felvételek többnyire szűk és alacsony mennyezetű, sötét, füstös terekben készülnek, ami jelentős szerepet játszik a hangulat kialakításában.

Képi jellegzetességek

Gyakori a ferde, szokatlan kameraállás, a játék a fényes és az árnyékos felületek kontrasztjával. A képek sokszorosan tagoltak, alkotóik játszanak a mélységgel, rengeteg rács és lépcső van a felvételeken.

Jellegzetes szereplők

• a magányos (magán)detektív
• a femme fatale, a végzet asszonya
• az angyali feleség/jegyes

Egyéb filmnyelvi eszközök

• narráció
• flash-back

Klasszikus film noir filmek

1940-es évek

• A máltai sólyom (1941)
• A gyanú árnyékában (1943)
• Valakit megöltek / Laura (1944)
• Gyilkosság a gyönyöröm (1944)
• Gyilkos vagyok (1944)
• Mildred Pierce (1945)
• Férfiszenvedély (1945)
• Terelőút (1945)
• Gilda (1946)
• A hosszú álom (1946)
• A gyilkosok (1946)
• Forgószél (1946)
• Kísért a múlt (1947)
• A sanghaji asszony (1947)
• A gonosz ereje (1948)
• A meztelen város (1948)
• A király összes embere (1949)
• A harmadik ember (1949)
• Fehér izzás (1949)

1950-es évek

• Fegyverbolondok (1950)
• Holtan érkezett (1950)
• Magányos helyen (1950)
• Alkony sugárút (1950)
• Aszfaltdzsungel (1950)
• Detektívtörténet (1951)
• Búcsúlevél (1953)
• A stoppos (1953)
• Csókolj halálosan (1955)
• A vadász éjszakája (1955)
• The Phenix City Story (1955)
• A siker édes illata (1957)
• A gonosz érintése (1958)

A legismertebb noir filmrendezők

• Alfred Hitchcock
• Billy Wilder
• John Huston
• Edgar G. Ulmer
• Edward Dmytryk
• Elia Kazan
• Fritz Lang
• Howard Hawks
• Kertész Mihály (Michael Curtiz)
• Orson Welles
• Otto Preminger
• Raoul Walsh
• Robert Aldrich
• Robert Siodmak

Ikonikus színészek

• James Cagney
• Alan Ladd
• Barbara Stanwick
• Burt Lancaster
• Charlton Heston
• Humphrey Bogart
• Joan Crawford
• Lauren Bacall
• Peter Lorre
• Ray Milard
• Rita Hayworth
• Robert Mitchum
• Robert Montgomery
• Richard Widmark

A neo noir

A film noir stílusjegyek több hullámban születtek újjá a későbbi évtizedek filmjeiben:

• 1960-as, 1970-es évek (pl. Rettegés foka / Cape Fear, 1962; A mandzsúriai jelölt / The Manchurian Candidate, 1962; Agyhalál / Brainstorm, 1965, Kínai negyed / Chinatown, 1974; Taxisofőr / Taxi Driver, 1976); Gengszterek sofőrje / The Driver, 1978)
• 1980-as, 1990-es évek (pl. Dühöngő bika / Raging Bull, 1980; A test melege / Body Heat, 1981; Elemi ösztön / Basic Instinct, 1992)
• 2000-es évek (pl. A bosszú ura / Sympathy for Mr. Vengeance, 2002; Sin City – A bűn városa / Sin City, 2005)

Neo noir rendezők

• David Fincher (pl. Hetedik / Se7en, 1995; Harcosok klubja / Fight Club, 1999)
• David Lynch (pl. Twin Peaks, 1990–91; Kék bársony / Blue Velvet, 1986; Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! / Fire Walk With Me, 1992; Lost Highway – Útvesztőben / Lost Highway, 1997)
• Ethan és Joel Coen (pl. Véresen egyszerű / Blood Simple, 1984; Fargo, 1996)
• Quentin Tarantino (pl. Kutyaszorítóban / Reservoir Dogs, 1992, Ponyvaregény / Pulp Fiction, 1994)

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Film noir című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• szerk.: Paul Duncan, Jürgen Müllner: Film Noir (angol nyelven). Köln: Taschen (2017) 

Külső hivatkozások

• Menekülő ember. A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai
• A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 1.
• A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 2.
• Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben
• Film noir: A fekete széria
• Noir rendezők: Lang, Siodmak, Wilder, Ulmer
• A noir élt és élni fog: a neo-noir