Ma egy olyan témával foglalkozunk, amely az évek során nagy érdeklődést váltott ki: Friedrich Carl von Savigny. A kezdetektől napjainkig a Friedrich Carl von Savigny felkeltette az akadémikusok, a kutatók és a rajongók kíváncsiságát. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Friedrich Carl von Savigny különböző aspektusait, a társadalomra gyakorolt hatásától a mai relevanciáig. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson a Friedrich Carl von Savigny történetén és következményein keresztül, hogy felfedezze hatását különböző területeken, és jelentőségét a mai világban.
Friedrich Carl von Savigny | |
Született | 1779. február 21. Frankfurt am Main |
Elhunyt | 1861. október 25. (82 évesen) Berlin |
Állampolgársága | porosz |
Házastársa | Gunda von Savigny |
Élettársa | Karoline von Günderrode |
Gyermekei |
|
Szülei | Christian Carl Ludwig Ritter von Savigny |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | A porosz felsőház tagja |
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Carl von Savigny témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Friedrich Carl von Savigny (magyarosan Savigny Frigyes Károly), (Frankfurt am Main, 1779. február 21. – Berlin, 1861. október 25.) német jogtudós, államelméleti gondolkodó, a történeti jogi iskola legkiemelkedőbb képviselője.
Ősei szerepet játszottak Lotaringia történelmében. 1803-tól rendkívüli tanár volt Marburgban. Nevét Das Recht des Besitzes című műve tette ismertté (1803). 1808-ban Landshutban, 1810-ben Berlinben lett rendes tanár, 1816-ban titkos igazságügyi tanácsos, 1842-ben a porosz törvény revíziója céljából alakult bizottság minisztere lett, de 1848-ban az állásától meg kellett válnia. 1854-ben az első kamara élethossziglani tagja lett.
Savigny a történeti jogi iskola fő képviselője volt. Thibaut, Gönner stb. kodifikátori törekvései ellen „Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft” (Heidelberg, 1814, 3. kiadás Marburg, 1892) című munkájával lépett fel.
A német posta 1957-ben emlékbélyeget adott ki a tiszteletére.