A mai világban a Gácsi Mihály releváns téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a társadalomra, akár a populáris kultúrára gyakorolt befolyása, akár a tudományos életben betöltött jelentősége miatt, a Gácsi Mihály általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely heves vitákat és szenvedélyes vitákat váltott ki. A Gácsi Mihály megjelenésétől a mai fejlődéséig kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, így olyan témává vált, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük valódi hatókörét és jelentését a mai világban.
Gácsi Mihály | |
Született | 1926. augusztus 10. Budapest |
Elhunyt | 1987. február 5. (60 évesen) Zalaegerszeg |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1974) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gácsi Mihály (Budapest, 1926. augusztus 10. – Zalaegerszeg, 1987. február 5.) Munkácsy-díjas grafikus.
Szabadiskolában tanult, majd 1949-től 1956-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak.
1956-tól 1974-ig a Szolnoki művésztelep jelentős alkotója volt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt. A linóleummetszet és a rézkarc technikájának kiváló ismerője volt. Anekdotázó hangvételű karikaturisztikus ábrázolásmód alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens kifejezésű műveket készített.
Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi. A művészettörténet grafikáiról ismeri Gácsi Mihályt. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Mindezek mellett festett, utolsó éveiben inkább már csak azzal foglalkozott. (Tájképek, csendéletek). Grafikáinak legfontosabb jellemzői: a humor és irónia, alkotásai mégis inkább drámaiak. Félelem a szépség elmúlásától, félelem a gépies világtól, ezt fejezik ki pesszimista hangulatú képei.