Görögország hadba lépése (1917)
Manapság a Görögország hadba lépése (1917) nagyon aktuális probléma, amely sok embert érint szerte a világon. A globalizáció és az összekapcsolódás növekedésével a Görögország hadba lépése (1917) olyan általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely senkit sem hagy közömbösen. A társadalomra gyakorolt hatásától a személyes szintű következményekig a Görögország hadba lépése (1917) széles körű vitát váltott ki, és felkeltette a szakértők és a polgárok érdeklődését. Ebben a cikkben a Görögország hadba lépése (1917) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, és feltárjuk a következményeit különböző kontextusokban.
.svg)
A Görög Királyság 1917. június 17-én üzent hadat Bulgáriának, illetve a Német Birodalomnak.
Története
Előzmények, okok
Görögország semlegességét az idő haladásával egyre nehezebben tudta tartani. Az Antant (különösen Nagy-Britannia) minden diplomáciai fogással próbálta rávenni a görögöket arra, hogy üzenjenek hadat legalább az Oszmán Birodalomnak. Erre azért lett volna szükségük mert, a britek az itt állomásoztatott ezredeik jelentős részét át kívánták volna csoportosítani a szorongatott helyzetben lévő nyugati front megsegítésére. Azonban a britek nem merték gyarmataikat (Egyiptom és India), illetve az ahhoz vezető utakat katonai védelem nélkül hagyni. Ennek köszönhetően a görög kormány már nem beszélhetett semlegességről, hiszen Antant csapatok állomásoztak Gallipoliban. Az országban főként a törökkel szemben alakult ki ellentét, amely szinte gyűlöletbe csapott át a két nép között, ezért a görög emberek nagy része ekkor még nem akart háborút kezdeni más népekkel. Görögország az 1915-től 1916-ig tartó rendszeres tárgyalásokon nem hajlottak az Antant szavára. Ennek legfőbb oka I. Konstantin király határozott németbarátsága volt (a király német származású).
Hadba lépés
A helyzetet végül Elefthériosz Venizélosz és társai oldották meg, akik forradalmat robbantottak ki, ellenkormányt alakítottak (mely Görög Honvédelmi kormány néven vonult be a történelembe) és nyíltan szembeszálltak az uralkodóval. A Honvédelmi kormány 1916-ban, ugyan hadat üzent az Oszmán Birodalomnak, a Német Birodalomnak és Bulgáriának, az ellenkormány ezen lépését nem tekinthetjük olyan hitelesnek mint a későbbiekben, ugyanis a legtöbb ország még csupán Konstantin király kormányát fogadta el. Támogatóik hamarosan annyian lettek, hogy a király végül (fia javára) lemondott a trónról és száműzetésbe vonult. Helyére fiát, I. Sándor görög királyt ültették akinél hamarosan elérték céljaikat, ugyanis 1917-ben Görögország belépett a háborúba az Antant oldalán.
Következmények
Az Antant angol és francia csapatai a görög sereg java részével kiegészülve már sokkal nagyobb fölényben voltak a bolgárokkal és a törökökkel szemben. 1917 végén a görögök kisebb sikereket értek el a bolgárokkal szemben a Vardar folyótól nyugatra, azonban a jelentős sikerek csupán később következtek. 1918 szeptemberében egy több mint 350 000 fős brit-francia-görög sereg (heves tüzérségi előkészítés után) lerohanta a bolgár vonalat és visszavonulásra kényszerítette az ország hadseregét. Ennek köszönhetően a bolgárok néhány napon belül megadták magukat. Ennek köszönhetően Görögország szerepe igen jelentéktelenné vált, s a későbbiekben nem történtek jelentősebb összetűzések.
Források
- Galántai József: Az első világháború (Gondolat Kiadó, 1980) ISBN 963-280-498-8
- Görögország az első világháborúban (angol nyelven). Firstworldwar.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
Lásd még
Képgaléria
-
Elefthériosz Venizélosz (középen), Pavlos Koundouriotisz (balra) görög admirális szemléli a csapatokat. -
Pavlosz Koundouriotisz admirális, Venizélosz és Panagiótisz Danglísz tábornok. -
Francia katonák szalonikiben. -
Venizéloszra felesküdő görög katonák. -
-
Görög katonák Szmirnában. -
Maurice Sarrail francia tábornok.
| Görög személyek |  | |
|---|---|---|
| Külföldi (francia) személyek | ||
| Politikai események | ||
| Csaták | ||
| Következmények | ||
.png){kind=small}
