Ebben a cikkben a Georg Christoph Lichtenberg-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely szakértők és amatőrök figyelmét egyaránt felkeltette. Gazdag és összetett történetével a Georg Christoph Lichtenberg különböző területeken, a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a társadalomig érdekes pont. Az évek során a Georg Christoph Lichtenberg jelentős vitákat, vitákat és előrelépéseket váltott ki, és döntő szerepet játszik abban, ahogyan megértjük és megtapasztaljuk a minket körülvevő világot. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Georg Christoph Lichtenberg különböző aspektusait, feltárva eredetét, hatását és relevanciáját a mai világban.
Georg Christoph Lichtenberg | |
Született | 1742. július 1. Ober-Ramstadt |
Elhunyt | 1799. február 24. (56 évesen) Göttingen |
Házastársa | Margarethe Lichtenberg |
Gyermekei | Christine Luise Friederike Lichtenberg |
Szülei | Johann Conrad Lichtenberg |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | professzor |
Iskolái | Göttingeni Egyetem |
Kitüntetései | Royal Society tagja |
Sírhelye | Göttingen |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Christoph Lichtenberg témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Georg Christoph Lichtenberg (Ober-Ramstadt (Darmstadt közelében), 1742. július 1. – Göttingen, 1799. február 24.) német író, matematikus, a kísérleti fizika első német professzora, az első német nyelvű aforizmaszerző.
Apja Ober-Ramstadt falu lelkésze volt, Darmstadt szuperintendense. Lichtenberg vallásos légkörben nőtt föl és apja teológus volt ugyan, de foglalkozott ezen kívül természettudományokkal, zenével is és időnként maga is költött verseket, nyitott és tájékozott ember volt. Lichtenberg hálás volt szüleinek, gyermekkora boldogan telt és erről későbbi írásaiban gyakran megemlékezett. Lichtenberg az elemi iskola elvégzése után 1762-ben elhagyta szülőotthonát és mivel a család nem tudta volna fizetni az egyetemi tanulmány költségeit, anyja kieszközölt számára egy grófi ösztöndíjat.
1766-ig Göttingenben járt egyetemre, filozófiát, matematikát és fizikát tanult, majd utána négy évig gazdag angol egyetemisták házitanítójaként kereste meg kenyerét. 1770-ben felfigyeltek a valóban rendkívül intelligenciával – viszont szerencsétlenségére kevésbé megnyerő külsővel – megáldott fiatal tudósra. Lichtenberget kinevezték rendkívüli, majd 1775-ben rendes filozófiaprofesszornak. A filozófián kívül matematikát, asztronómiát és földrajzot is tanított és mindemellett évkönyvet "Göttinger Taschen Calender" (Göttingeni Zsebkalendárium) és újságot is adott ki "Göttingische Magazin für Wissenschaften und Literatur" (Göttingeni Tudományos és Irodalmi Magazin); mindkettőnek nemcsak kiadója, hanem egyben szinte egyedüli szerzője is volt. 1776-tól rendszeresen tartott az egyetemen előadásokat, melyek megalapozták a "lángész" hírnevét. 1777-ben ismerkedett meg a 12 éves iskolázatlan, írástudatlan virágárus leánnyal, Dorothea Stecharddal. Lichtenberg betűvetésre és számtanra oktatta, a lassan kialakuló szerelmi kapcsolatukról levelei "Über die Macht der Liebe" (A szerelem hatalma) tanúskodnak, melynek a lány hirtelen halála vetett véget. 1784-ben kezdődött kapcsolata Margarethe Elisabeth Kellnerrel, akit 1789-ben feleségül vett, hogy biztosítsa az ő és négy gyermekük jövőjét, örökségüket, mert egyre súlyosabbá váló gerincbántalma fél évre ágyhoz láncolta. Ekkor kezdődött mániás hipochondriája, amely később abnormális méreteket öltött, persze mindemellett valóban gerincbeteg volt. Még tíz évig küzdött életéért ezen gerincsorvadás ellen. 1799-ben hunyt el otthonában.
Elképzelhető, hogy saját fogyatékossága - hátgerincének eldeformálódása következménye volt apró termete, légszomja és gyakori betegeskedése - is többé-kevésbé hozzájárult, hogy részletes megfigyeléseit ne csak a természeti jelenségek tanulmányozására irányítsa, hanem az emberek, a társadalom mibenlétének felderítésére is. Kimeríthetetlen türelemmel és kíváncsisággal jegyezte fel megfigyeléseit, ötleteit, terveit, olvasmányainak tanulságait. Az 1764-ben megkezdett naplóját "Südelbücher"-nek (Fércmű-irományok) nevezte. Ezekben a rendszeresség teljes hiányával odavetett gondolatokat, megjegyzéseket, világról alkotott elképzeléseket jegyzett fel, mintegy korának kaleidoszkópszerű tükröződéseit. Az apja által hirdetett bölcs és jóságos Isten képétől mindazonáltal felnőttkorára jelentősen eltávolodott. Es ist nicht mehr der hülfreiche Gott unserer Kindheit; es ist ein Wesen, dessen Wege nicht unsere Wege und dessen Gedanken nicht unsere Gedanken sind. - „Isten már nem gyermekkorunk segítőkész Istene; az Ő útjai nem a mi útjaink s gondolatai nem a mi gondolataink.”
A nyitott szellemiségéről tanúságot tesznek levelezései illetve a Göttingeni Zsebkalendáriuma témáinak sokszínűségével. Angliai útibeszámolóiban (1775 és 1779) éles eszű vizsgálódásainak témája a kezdődő ipari forradalom, a londoni nagyváros élet. Annak ellenére, hogy mindig halálos betegnek érezte magát, újabb és újabb terveket kovácsolt; tervezte önéletrajza és egy hatalmas szatirikus regény megírását, de ezek nem valósultak meg. Öregkorában fedezte fel Jean Paul Richtert, akit Goethével és Schillerrel ellentétben csodált.
1793-ban a brit Royal Society a tagjai közé választotta.
Leghíresebb felfedezései az elektromos szikrák által kirajzolt, fraktál-szerű Lichtenberg-ábrák.
Ő fedezte fel, hogy egy 1 a gyök kettőhöz oldalarányú papírlap akárhányszor félbevágható anélkül, hogy az új lapok oldalainak egymáshoz viszonyított aránya megváltozna. Ezt a találmányát a mai A4-es lapok előállításánál is alkalmazzák.