A mai világban a Háborús bűncselekmény alapvető szerepet játszik a mindennapi élet különböző területein. Akár személyes, akár társadalmi, akár munkahelyi szférában, a Háborús bűncselekmény releváns témává vált, amely megérdemli az elemzést és a megvitatást. A társadalom fejlődésével a Háborús bűncselekmény kulcsfontosságú elem, amely befolyásolja döntéseinket, véleményünket és életmódunkat. Ezért alapvető fontosságú, hogy mélyebben ássunk bele a Háborús bűncselekmény által lefedett különböző szempontokba, és megértsük annak hatását és hatókörét a mindennapi életben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Háborús bűncselekmény fontosságát, és azt, hogy miként vált manapság oly sok ember érdeklődésére.
A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi meghatározása a háború szabályait és szokásait megsértő, megszegő cselekménynek (ismert még nemzetközi humanitárius jogként is, azonban a kettő nem azonos fogalom), amely alapján megállapítható az egyéni büntetőjogi felelősség.
Háborús bűncselekménynek számítanak:
A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi definiálása az 1899–1907 közötti hágai egyezményekben lett rögzítve, de előtte is ismertek voltak önálló, egymástól eltérő jogi fogalmak. A 20. század közepén a nürnbergi alapelvekben fejlesztették tovább a fogalmat, amit a nürnbergi perek során is alkalmaztak. A definíciós alapokat a Nemzetközi Katonai Törvényszék londoni kartája adta, melyet 1945. augusztus 8-án tettek közzé. A háborús bűncselekmények mellett a karta szövegbe foglalta a béke elleni bűnöket és az emberiesség elleni bűncselekményeket (crimes against humanity) is, melyeket gyakran a háborús időszakok alatt követnek el a háborús bűncselekményekkel párhuzamosan.
Az 1907. október 18-án kiadott IV. hágai könyv 22. cikke szerint „A hadviselő felek joga elfogadni, hogy az ellenségnek okozott károk eszközei nem korlátlanok.” A 20. században több más nemzetközi szerződés vezetett be hadviselési korlátokat. Ezek között egyesek – köztük a hágai és genfi egyezmények, valamint a népirtásról szóló nemzetközi egyezmény – a nemzetközi szokásjog részeinek tekintendőek és mindenek felett állnak, mások pedig csak akkor kötelezőek az egyénekre nézve, ha a szembenálló hatalmak egyike ratifikálta a kérdéses nemzetközi egyezményt, amely rá nézve kényszerítőleg hatályos (ilyen például az ENSZ Alapokmánya).