Ez a cikk a Hárem témával foglalkozik, amely az évek során érdeklődés és vita tárgyát képezte. A mai társadalomban a Hárem alapvető szerepet játszik a mindennapi élet különböző területein, és mindent befolyásol, a másokhoz való viszonyunktól kezdve a személyes és szakmai szintű döntéseinkig. Ez a téma a mai aktualitása miatt felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Ezek mentén a Hárem különböző nézőpontjait és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító perspektívát adjanak, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse e téma fontosságát a mai társadalomban.
A hárem arab szó ( حريم harim), amely szent vagy tiltott helyet jelent, amely csak a nők részére van fenntartva egy muszlim házban. Így szokás nevezni a muszlim férfiak magánlakosztályát, amelynek látogatása tiltott volt azok számára, akik nem családtagok, kivéve a múltban a hárem őreiként alkalmazott, herélt eunuchokat.
A hárem otthont adhat a férfi feleségének vagy feleségeinek, pubertás előtti fiú gyermekeinek, hajadon lányoknak, női háztartási munkásoknak. A múltbeli királyi, szultáni háremekben az ágyasokat is a háremben helyezték el.
Az iszlám törvényei szabályozták, hogy egy férfinak legfeljebb négy felesége lehetett, azonban arra nem volt előírás, hogy hány ágyast tarthat.
A hárem nem a muszlimok találmánya, már az ókori Keleten is ismert volt. Az ókori, iszlám előtti Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban a királyi udvarok többségében volt egy hárem, amely az uralkodó feleségeiből és ágyasaiból, női kísérőikből és az eunuchokból állt.
Legendássá a középkorban, az Oszmán Birodalom idején vált.
A török férfiaknak mindössze tíz százaléka engedhette meg magának a háremet mint státuszszimbólumot. Leginkább az Oszmán Birodalom szultánjai kapcsán ismerjük, kiknek feleségei, gyermekei és ágyasai laktak a palota háremében. A hárem élén a szultán édesanyja, a válide szultána (anyaszultán) állt. A szultán palotájában a háremet „Dar’üs Saade“-nek nevezték, amelynek jelentése az „öröm háza”, „boldogság kapuja”.
Még a 20 század elején az arab országok gazdag házaiban is gyakoriak voltak a nagy háremek.
Az iszlám világon kívül is léteztek háremek, például a kínai császároknak, a mongol kánoknak és a koreai királyoknak is volt „háremük”, azaz több feleségük és ágyasaik.
Asókának, a Maurja Birodalom indiai császárának körülbelül 500 nőből álló háreme volt.
Mexikóban, II. Montezuma azték uralkodónak, – aki Cortéssal találkozott, – 4000 ágyasa volt; és az azték nemesség minden tagjának annyi hitvese volt, amennyit megengedhetett magának.
Afrikában sok törzsfőnöknek háreme volt. Az egykori zulu királynak, Goodwill Zwelithininek például hat felesége volt, és a nigériai főnökségi rendszer tagjainak is háremeik voltak.
Oroszországban, a Moszkvai Nagyhercegségben a nemesi házak azon területe, ahol a nők elzárkózva éltek, terem néven volt ismert.