A mai világban a Hőgyes Endre olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Megjelenése óta a Hőgyes Endre nagy vitákat váltott ki, és számos iparágra hatással volt, megváltoztatva az emberek interakcióját, információfogyasztását és napi tevékenységeiket. Ahogy a Hőgyes Endre tovább fejlődik, hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak a társadalomban, a gazdaságban és általában a kultúrában. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Hőgyes Endre különböző aspektusait, és elemezzük a mai világra gyakorolt hatását.
Hőgyes Endre | |
Ellinger Ede fényképe (1892) | |
Született | 1847. november 30. Hajdúszoboszló |
Elhunyt | 1906. szeptember 8. (58 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1870, doktorátus, orvostudomány) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Tudományos pályafutása | |
Szakterület | orvostudomány |
Tudományos fokozat | doktorátus (1870) |
Szakintézeti tagság | Magyar Tudományos Akadémia (1889–) |
Munkahelyek | |
Kolozsvári Egyetem | 1875–1906 |
Budapesti Egyetem | 1883–1906 |
Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1889) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hőgyes Endre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. november 30. – Budapest, 1906. szeptember 8.) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.
Hajdúszoboszlón született, édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia. Az elemit a helyi református iskolában, a gimnáziumot szülővárosában és a debreceni főiskolán végezte. 1865-ben lépett orvosi pályára. 1870-ben a pesti egyetemen avatták orvosdoktorrá, 1871-ben szerzett sebészdoktori oklevelet. A Szent Rókus Kórházban mint segédorvos működött, majd Balogh Kálmán mellett volt tanársegéd. 1873-tól kísérleti kórtanból egyetemi magántanár lett. 1875-től Kolozsvárra, az általános kór- és gyógytan rendes tanárává nevezték ki. Itt létrehozta az Orvos-természettudományi társulatot, mely előbb külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött. 1883-ban a Budapesti Egyetemre, az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Kutatásai túlnyomó részben a kísérleti kórtan és élettan, részben pedig a gyógyszertan körébe tartoztak. 1886-tól haláláig az Orvosi Hetilap szerkesztője volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben levelező, 1889-ben rendes tagjává választotta. 1889-ben az Országos Közegészségi Tanács rendkívüli, 1891-től pedig rendes tagjává nevezték ki. 1889-től egyik alelnöke volt a természettudományi társulatnak. 1890-ben megalapította a Pasteur-intézetet és kórházat Magyarországon. A magyar orvosi könyvkiadó társulatnak 1883–1893 között volt titkára, 1894-től pedig elnöke. A budapesti királyi orvosegyletben a választmány tagja és a veszettség tanulmányozására kiküldött bizottság elnöke volt.
1887-ben bízta meg a törvényhozás és a kormány a veszettségellenes gyógyítási mód tanulmányozásával.
Az ő igazgatása alatt jött létre 1890. április 15-én a budapesti Pasteur-intézet. A budapesti egyetemen több éven át vizsgaelnök, 1887–1892 között az orvosi kar jegyzője, az 1894–1895-ös tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működött. Kiadótulajdonosa és szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak. Számos magyarul, németül és részben franciául közzétett tanulmánya – melyek közül a nagyobb terjedelműek a vese élet- és kórtanára, a fül ívjárataira, az asszociált szemmozgásokra, a hipnózis egyes jelenségeire és a veszettség gyógyítására vonatkoztak – nevét nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos világ előtt is ismertté tették.
A Magyar Tudományos Akadémia 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki.
Hőgyes Endre 1875-től 1883-ig a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem orvosi szakán dolgozott. 1875. március 8-án kapott meghívást Kolozsvárra, ahol a nemrég alapított egyetemen egy fiatal és lelkes társaság tagja lett. Kollégája volt például Abt Antal, Koch Antal, Entz Géza és Brandt József. Hőgyes kezdeményezésére alakult meg a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat, amely eleinte külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött tovább. E társulatnak célja az orvosi és természettudományok művelése és a tagok közötti összetartás erősítése volt. A társaság gyűléseket, vitákat, tudományos és közérthető előadóesteket rendezett. Elnöke Abt Antal lett, míg Hőgyes titkári tisztséget töltött be. A társulatnak volt egy negyedévente megjelenő tudományos folyóirata is (Orvos-Természettudományi Értesítő), amely az előadásokat, kutatásokat és a társulat többi tevékenységét közölte. Itt jelentek meg a hallásvizsgálatra vonatkozó cikkei. A lapnak Hőgyes Endre a főszerkesztője is volt.
Hőgyes kolozsvári munkásságának egyik kiemelkedő eredménye volt, hogy az Alexander Graham Bell által 1878-ban megépített telefont már 1879-ben felhasználta, és halláserősség mérésére alkalmazta. Az általa épített készülék a világon az első audiométernek tekinthető. A két Bell-féle telefont összekötő többszálas huzalkörbe mellékágként csúszkát, vagyis Siemens-féle hidat kötött be. A beszélő a telefonban a hang által keltett áramot az elágazás segítségével bebocsáthatta vagy elzárhatta a hallgató telefonjában. A hang erejét az ellenállásoknak köszönhetően fokozhatta, vagy csökkenthette. A méréseket úgy végezte, hogy megjegyezte a mellékágba beiktatott azon ellenállás nagyságát, amitől kezdve a hallgató észlelni kezdte a hangot. Így megkapta az alany fülérzékenységének alsó határát a Siemens-féle híd egységében mérve. E szerkezet volt az előhírnöke a Nobel-díjas Békésy György audiometriai vizsgálatainak.
Nevét viseli Hajdúszoboszlón a Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola. Budapest IX. kerületében utcát neveztek el róla. Szobra áll Hajdúszoboszlón a Rákóczi utcában a nevét viselő középiskola előkertjében. A Magyar Zoonózis Társaság 2003-ban emlékplakettet alapított a magyar tudomány két olyan nagyságának emlékére, mint Hőgyes Endre és Aujeszky Aladár. Az emlékplakettet a humán egészségügy, vagy az állat-egészségügy területén tevékenykedő olyan személynek ítélik oda, akik elismert tevékenységet folytatnak a zoonózisok felismerésében, terápiájában, illetve az ellenük való védekezésben.