Ez a cikk a Haramain HSR témával foglalkozik, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. A Haramain HSR felkeltette a kutatók, szakértők és még a hétköznapi polgárok figyelmét is, mivel relevanciája és hatása a mindennapi élet különböző területeire. Az évek során a Haramain HSR elemzések, viták és elmélkedések tárgyát képezte, ami sokféle véleményt és nézőpontot eredményezett a témában. Ebben az értelemben rendkívül fontos a Haramain HSR ismereteinek és megértésének elmélyítése azzal a céllal, hogy gazdagítsa a vitát, és elősegítse az ezzel kapcsolatos átfogó és kritikus jövőképet. Ezért a következő vonalak mentén a Haramain HSR különböző dimenzióit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos pillantást nyújtsunk erre a mai társadalom szempontjából releváns témára.
Haramain HSR | |
Adatok | |
Ország | Szaúd-Arábia |
Helyszín | Szaúd-Arábia |
Típus |
|
Átadás | 2018. május |
Hálózat hossza | 449,2 km |
Általában használt jármű | RENFE 102 sorozat |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Maximális sebesség | 300 km/h |
Feszültség | 25 kV, 60 Hz AC villamosítási rendszer |
Üzemeltető | |
Üzemeltető | Szaúd-Arábia vasúti közlekedése |
A Haramain HSR weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Haramain HSR témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Haramain HSR egy nagysebességű vasútvonal Szaúd-Arábiában, mely Mekkát és Medinát köti össze a Dzsidda nemzetközi reptérrel, mely egyben a régió legnagyobb városa. A nagy forgalmat nem az érintett városok lakói generálják, hanem az évi több tízmillió zarándok. A ramadán idején egyszerre akár kétmillió vendéget is fogad a régió. Az építkezés 2009 márciusában kezdődött és 2018 szeptemberében fejeződött be.
50%-os modal splitet várnak a turistákra nézve a vasúttól, mely a 450 km-es utat 300 km/h-s csúcssebességgel három óra alatt teszi meg. Csúcsidőben (mely itt nem a nap bizonyos óráit, hanem az év bizonyos hónapjait jelenti) akár 5-10 percenként is közlekedik. A fontosabb szakaszt, a 72 km-es Dzsidda–Mekka 30 perc alatt teszi meg a vonat.
Az első pályázati fázisban a pálya építését az Al Rajni Alliance nyerte el, aminek külföldi tagjai a francia Bouygues és a China Railway Engineering. 2011 október 26-án a Saudi Railways Organisation bejelentette, hogy az Al-Shoula Group szaúdi–spanyol konzorciumra, melynek részei a Talgo, a RENFE, az ADIF és az OHL, esett a választás.
A teljes költség 6,736 milliárd euró (kb. 9,4 milliárd amerikai dollár).
A vasút kétvágányú, villamosított vonal, kiépítési sebessége 360 km/h. A vonatok menetrendi sebessége 300 km/h.
A vasútállomásokat Norman Foster építészirodája tervezte. 2009. novemberre készültek el a tervekkel. A tervezőiroda olyan referenciákkal büszkélkedhet, mint a londoni Jubilee line Canary Wharf állomása, a bilbaoi metró Fosteritonak nevezett portáljai és a drezdai főpályaudvar rekonstrukciója. Foster-metróállomásokat láthatunk még Rennes-ben és Szingapúrban is.
Az állomások előre gyártott modulokból készültek. Az éghajlaton elengedhetetlen légkondicionálás mellett minden állomást természetes napfénnyel világítanak be, és egyensúlyt ígérnek az egységes dizájn és az állomások egyedi elemei között, a dubaji metró típusos állomásaihoz hasonlóan.
A Talgo 35 db (+23 opció) Talgo 350 sorozatú nagysebességű villamos motorvonatot fog szállítani, melyek Spanyolországban az AVE hálózaton is közlekednek. A RENFE és az Adif fogja üzemeltetni a vonalat közösen a következő 12 évben.