Mai cikkünkben a Helmut Heißenbüttel lenyűgöző világába fogunk beleásni. Akár információkat keres a Helmut Heißenbüttel-ről, akár egyszerűen csak szeretné felfedezni mindazt, amit ez a téma kínál, akkor jó helyen jár. A társadalomra gyakorolt hatásától a különféle gyakorlati alkalmazásaiig alaposan megvizsgáljuk a Helmut Heißenbüttel minden vonatkozását. Készüljön fel a felfedezés és a tanulás útjára, amely egy teljesen új nézetet ad a Helmut Heißenbüttel-ről. Nem számít, milyen szintű előzetes tudása van ebben a témában, biztos vagyok benne, hogy új és releváns információkat talál, amelyek nagyon hasznosak lesznek az Ön számára. Kezdjük el!
Helmut Heißenbüttel | |
Élete | |
Született | 1921. június 21. Rüstringen |
Elhunyt | 1996. szeptember 19. (75 évesen) Glückstadt |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
Kitüntetései |
|
Helmut Heißenbüttel (Rüstringen, 1921. június 21. – Glückstadt 1996. szeptember 19.) német író, kritikus, esszéíró. 1969-ben Büchner-díjjal tüntették ki.
Helmut Heißenbüttel Wilhelmshavenben nőtt fel, majd családjával 1932-ben Papenburgba költöztek. 1941-ben súlyosan megsebesült a német hadsereg oroszországi hadjáratán, ezért bal karját amputálni kellett. A második világháború után Drezdában, Lipcsében és Hamburgban tanult építészetet, germanisztikát és művészettörténetet. Tanulmányai után eleinte Hamburgban volt lektor, majd 1959-től 1981-ig a Délnémet Rádió stuttgarti stúdiójában volt a „Radio-Essay” programigazgatója. 1981-től haláláig már csak írással foglalkozott. Tagja volt a Gruppe 47-nek, a darmstadti székhelyű Német Akadémia a Nyelvért és a Költészetértben (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung), és a berlini Művészeti Akadémiában (Akademie der Künste). Helmut Heißenbüttel hosszú betegség után 1996-ban hunyt el Glückstadtban.
Helmut Heißenbüttel olyan irodalom mellett szállt síkra, amelynek a szövege kizárólag idézetekből áll, és nem az író fantáziájának szüleménye. Az egyén fogalma az elmúlt századok, de különösképpen a 20. század során olyannyira átalakult, hogy valós önállóságát már rég elvesztette. Nem létezhet olyan emberi tudat, amely egy ilyen fokon összetett valóságot rendezni tudna. Az egyén több tudati magra esik szét (individuelle Kerne), és ezek Heißenbüttel szerint mindenekelőtt nyelvi természetűek. Munkásságának középpontjában (de szintúgy kritikáiban és esszéiben) a nyelv alapvetői problémái álltak.
Antológiák:
Hanghordozók