Manapság a Henri Pirenne olyan téma, amely az emberek és a közösségek széles körét nagyon fontos és érdekli. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár kulturális relevanciája, akár az akadémiai területen betöltött fontossága miatt, a Henri Pirenne sokak figyelmét felkeltette, vitákat, reflexiókat és kutatásokat generált ezzel a témával kapcsolatban. Különböző nézőpontokból és megközelítésekből a Henri Pirenne nagy érdeklődést váltott ki a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. Ebben a cikkben a Henri Pirenne különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezve annak fontosságát, következményeit és lehetséges jövőbeli fejlesztéseit.
Henri Pirenne | |
Született | Jean Henri Otto Lucien Marie Pirenne 1862. december 23. Verviers |
Elhunyt | 1935. október 24. (72 évesen) Uccle |
Állampolgársága | belga |
Gyermekei | Jacques Pirenne |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Rector of Ghent University (1919. október – 1920) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Pirenne témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Henri Pirenne (Verviers, 1862. december 23. – Uccle, 1935. október 25.) vallon származású belga középkortörténész. Fő művei a francia nyelvű, többkötetes Belgium története, illetve az Az európai gazdaság története. Halála után tanítványai a hátrahagyott vázlatai alapján állították össze a Nagy Károly és Mohamed című kötetet. Belgiumban emellett az első világháború alatti német megszállás elleni erőszakmentes ellenállás egyik hőseként tisztelik.
Pirenne Verviers-ben született. A Liège-i Egyetemen tanult, ahol Godefroid Kurth (1847–1916) tanítványa volt. 1886-ban lett professzor a Genti Egyetemen, ahol visszavonulásáig, 1930-ig megtartotta ezt a posztját. 1891-től a Belga Tudományos Akadémia tagja volt, és 1907-től annak titkári tisztét is betöltötte. Közeli barátságban volt Karl Lamprecht (1856–1915) német történésszel, egészen addig amíg Lamprecht el nem vállalta egy olyan küldetés vezetését, mely a belgákat a németekkel való kollaborálására akarta rávenni.
A németek elleni passzív rezisztenciája miatt civilként hadifogságba került és Németországba internálták (1916–1918). Ott megtanult oroszul, és megírt egy Európa-történetet, minden forrástól és könyvtártól elszigetelve.
1895-ben számos cikkben fejtette ki nézetét az európai városokról, majd fogsága idején alkotta meg a „Pirenne-tézist”, melyet később 1922–23 folyamán publikált. Tézisének alátámasztására egész hátralévő életében bizonyítékokat gyűjtött.
Pirenne véleménye szerint az eseménytörténetet a mélyben fekvő, hosszabb időtartam alatt kibontakozó gazdasági, vallási és vallásos folyamatok határozzák meg. Ezzel a felfogásával nagy hatást gyakorolt az Annales-iskolát megalapító Marc Blochra.
Hangsúlyozta az összehasonlító módszer fontosságát, mert ez segít kiküszöbölni a nemzeti történetírások beállításainak torzításait, melyek megfeledkeznek arról, hogy az egyes történeti illetve kulturális vívmányok gyakran nem egy nemzet önálló teljesítményei.
„ | "Aki saját népe csodálatába merül, elkerülhetetlenül el fogja túlozni annak eredetiségét, és olyan felfedezéseket tulajdonít neki, amelyek valójában máshonnan erednek" | ” |
– Gyurgyák János: Történelemelmélet II. 1086.old |
Híres tézise szerint a Római Birodalom bukásának tartott 476-os dátum tulajdonképpen nem jelentett törést a Mediterráneum történetében, mivel a germán törzsek gyorsan romanizálódtak és igyekeztek fenntartani a római intézményeket. Az igazi törést az iszlám megjelenése jelentette, mivel ezzel szétzilálódtak a hagyományos kereskedelmi útvonalak. Ezzel a civilizáció súlypontja északabbra került és az iszlám előrenyomulása olyan ellenakciókat váltott ki, melyek a frank állam megalakulását eredményezték. Így végső soron Mohamed fellépése nélkül nem lehetett volna Nagy Károly, illetve nem alakulhatott volna meg a frank birodalom.
Elképzelése szerint a távolsági kereskedelem miatt alakultak újjá az európai városok a középkorban. Az ókorból fennmaradtak városmagok, melyek a püspöki székhelyeknek, helyenként nemeseknek, illetve a feudális előkelők kiszolgáló-személyzetének adtak otthont. A kereskedelem fejlődésével azonban kereskedelmi lerakatok jöttek létre e városmagok körül. E lerakatok lakossága nem tagolódott be a feudális hierarchiába, és hamarosan autonómiát és önkormányzatot kezdett el követelni, így a harmadik rend gyökereit a távolsági kereskedelemben kell keresni.