Ebben a cikkben a Hetey Katalin lenyűgöző univerzumát fogjuk felfedezni, amely téma minden korosztálytól és hátterű embertől megragadta a figyelmét és kíváncsiságát. A Hetey Katalin eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig számos vita és elemzés tárgya volt, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy gazdagabbá tegyük ezt a kérdést. A történelem során a Hetey Katalin döntő szerepet játszott különböző területeken, a tudománytól és a technológiától a művészetig és a populáris kultúráig. Ezen az utazáson keresztül elmélyülünk azon számos szempontban, amelyek a Hetey Katalin-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik, és foglalkozunk annak következményeivel, ellentmondásaival és lehetséges jövőbeli kihívásaival.
Hetey Katalin | |
Született | 1924. augusztus 2. Budapest |
Elhunyt | 2010. április 25. (85 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Házastársa | Konok Tamás (–2010) |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Képzőművészeti Egyetem (1942–1947) |
Kitüntetései | |
Sírhelye | Farkasréti temető (32/1-1) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetey Katalin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nem található szabad kép.(?) | |
Hetey Katalin |
Hetey Katalin (asszonynevén Konok Tamásné) (Miskolc, 1924. augusztus 2. – Budapest, 2010. április 25.) Kossuth-díjas magyar grafikus-, festő- és szobrászművész. Művészetében geometrikus elemekből építkezett, a rész és az egész, a mozgás és az energia összefüggéseit; a pozitív és a negatív formák ellentétét, az ezekből adódó fény-árnyék hatást ábrázolta.
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1942–1947 között, mestere Szőnyi István volt. A főiskola elvégzése után a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanított 1956-ig. 1957-ben Olaszországba ment tanulmányútra, majd Párizsban telepedett le. 1962-ben rendezte első jelentős önálló kiállítását a Galerie Lambertben. Ebben az időszakban főleg festészettel foglalkozott, elnyerte a Hantington Hartford Alapítvány kaliforniai ösztöndíját, így 1963-1964-ig Kaliforniában alkotott, New Yorkba is ellátogatott. 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, de magyar állampolgárságáról sem mondott le. Az 1980-as évektől egyre többet látogatott haza, alkotott a győri és a nagyatádi művésztelepeken. Alkotói tevékenységet 1970-től főleg a szobrászat területén fejtett ki. Folyamatosan megmérette alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon európai országokban, az USA-ban és Magyarországon. 1961-től gyakran állította ki műveit Konok Tamás festőművész férjével közösen.
Életmű-kiállítását a győri Városi Művészeti Múzeum rendezte meg 2005-ben, ezt a kiállítást több kiállítóhely is követte, köztük a budapesti Vasarely Múzeum; a Mono Galéria, Budapest és a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Egyik utolsó kiállítását 2010 márciusában Konok Tamás festőművésszel együtt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában rendezték Párhuzamos életrajzok címmel. Debrecenben a Belvárosi Közösségi Házban Deim Pállal, Matzon Ákossal együtt szerepelt csoportos kiállításon 2010. április 26-ától 2010. május 22-éig. Ezen kiállítás megnyitóját már nem érhette meg, 2010. április 25-én elragadta a halál.