Hidas István
Manapság a Hidas István olyan téma, amely az emberek széles körét nagyon fontos és érdekli. A társadalomra gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Hidas István számos kutatás és vita tárgya volt az elmúlt években. Mivel a Hidas István ismertsége a közvéleményben folyamatosan növekszik, fontos, hogy teljes mértékben elemezzük a következményeit, és mérlegeljük a lehetséges hosszú távú következményeket. Ebben a cikkben a Hidas István-hez kapcsolódó különböző szempontokat és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.
| Hidas István | |
.jpg) | |
| Hidas 1963-ban | |
| A Magyar Népköztársaság nehézipari minisztere | |
| Hivatali idő 1953. július 4. – 1954. október 9. | |
| A Magyar Népköztársaság vegyipari és energiaügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1954. október 9. – október 30. | |
| Utód | Kiss Árpád |
| Születési név | Háder István |
| Született | 1918. szeptember 29. Budapest |
| Elhunyt | 2002. március 13. (83 évesen) Budapest |
| Párt | |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hidas István témájú médiaállományokat. | |
Hidas István (eredetileg Háder István; Budapest, 1918. szeptember 29. – Budapest, 2002. január 13.) politikus. Országos szinten 1950–1956 között politizált kommunista államférfiként, 1953-tól egy évig nehézipari, 1954-ben rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter volt.
Élete
A hat elemi elvégzése után vasesztergályosnak állt, később közgazdász oklevelet szerzett. 1936-tól részt vett a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomban, 1939-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd 1943-ban az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1944-ben tagja lett a párt budai bizottságának, és tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban.
1945-től kábelgyárban, telefongyárban és a Szürke Taxinál dolgozott. 1948-tól a budafoki pártbizottság, 1949-től a MÁVAG, 1950 februárjától a VIII. kerületi pártbizottság titkára volt. 1950 májusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi vezetőségének (KV), illetve a KV szervezőbizottságának tagjává választották. 1950 júniusától 1952 novemberéig a budapesti pártbizottság titkári tisztét töltötte be. 1951 májusától a politikai bizottság (PB) és a KV titkárságának tagja lett. 1952. november 14-étől 1953. július 2-áig a Minisztertanács elnökhelyettesi feladatait látta el.
-
Balról a második Hegedűs András, a hatodik Gerő Ernő, mellette/mögötte Apró Antal, középen Rákosi Mátyás, mögötte Hidas István, a hölgy Rákosi Mátyás felesége, előtte Vlko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, miniszterelnök
1953 júniusában egyike volt a szovjet kormány által Moszkvába meghívott pártküldöttségnek, akik jelenlétében Rákosi Mátyást élesen megkritizálták, s ami miatt a Rákosi-rendszer pár hónap alatt gyakorlatilag összeomlott. 1953–1957-ben országgyűlési képviselő. 1953. július 4-étől nehézipari, 1954. október 9-étől rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter. 1954. október 30-ától ismét a Minisztertanács elnökhelyettese, 1956. július 30-ától ugyanazon év október 24-éig első elnökhelyettese volt.
1956. október 23-án kizárták a politikai bizottságból, november 16-án a pártból is, de párttagságát később visszaállították. 1957 júniusától egy ideig a Kohó- és Gépipari Minisztérium főosztályvezetőjeként dolgozott.
Művei
- Az agitáció néhány feladata a terv teljesítésében; Szikra, Bp., 1952 (Pártépítés kiskönyvtára)
Jegyzetek
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
Források
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 448. o. ISBN 963-9257-00-1
